Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998

... Kozma meleg, emberi érdeklődéssel közelít mindenhez, amivel életútján és művészi pályáján találkozik. Egyformán érdeklik az emberek, a tárgyak, az anyagok, de mégis legbensőbb érdeklődésének a mesterség a tárgya, amelynek belső törvényeit, kis részletkérdéseit és nagy összefüggéseit állandó nagy érdeklődéssel figyeli..." Kozma valóban egy igazi, „telivér" mesterember volt, a legnagyobbak egyike. „Es mi kell ahhoz, hogy valaki mester legyen?" - kérdésére saját szavaival válaszolhatunk: „Önállóság, fantázia, lelkesedés, szeretet a munka, iránt, egyéni koncepció, találékonyság, minden új helyzetben gyorsan kiigazodni tudás, felelősségérzet egyrészt, másrészt egy egészen speciális konstruktív-érzék, amely minden elgondolást rögtön anyagba, szerkezetbe tud átültetni." Szavait, gondolatait ars poeticájának is tekinthetjük. Kozma küldetéssel megáldott, „megvert" ember volt. Igényes, magas színvonalú művészetével úgy ment be Európába, mint kevés magyar művész azóta is. Tudjuk, nem kevés „kurázsi" kellett akkor mindehhez. Kiváló arányérzéke, formateremtő-képessége, igényessége emelték műveit a kor európai művészetének átlaga fölé. Megbízói a pénzarisztokrácia és a zsidó nagypolgárság reprezentánsai jól tudták, hogy miért és éppen őt foglalkoztatták. Művészetével „kulináris" élvezetet nyújtott, a legjavából valót, reprezentációra alkalmasat, ízig-vérig magyart és ezáltal európait. Olyan „kozmásat", olyan egyedit, individuálisát, értékeset és szépet. A korszak legizgalmasabb alkotói közé tartozott. Kozma úgy emelkedett túl a megrendelői igényeken, hogy mindig megőrizte - ha néha megalkuvások árán is - egyéniségét, és ettől lett minden munkája bárki mástól jól megkülönböztethetően és csak rá jellemzően „Kozma". Nagyon jól tudta, hogy minden igazi érték a részletekben rejlik, ezt ő mindig is kihasználta „kézjegyének" elrejtésére, vagy akár fitogtatásara, legyen az épület, enteriőr, bútor, könyv, vagy bármi egyéb. Szolgált, mert élni, dolgozni, alkotni akart. Korunkig ható tanulság ez is, Kozma emberi tartása mellett, de ne feledjük, akkor a „lenni, vagy nem lenni" nagy választási kényszerével volt azonos mindez. Életútját, művészetét felvillantva egyértelmű az a progresszív és egyben transzmissziós szerep, melyet tevékenysége képviselt a kor művészeti áramlatai között. Működése híd volt, mely a hazai törekvéseket az európai törekvésekkel szinkronba hozta. Bár lépést tartott az európai irányzatokkal, min-