Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998

előtt a közönség tétovázón fog megállani. A művészeti nevelés nálunk még teljesen elhanyagolt: a nagy tömegek még nem tudnak nézni sem, ha meg néznek, nem látnak semmit. A szem-, a nézés- és látás kultusza nálunk még az egyébként művelt, képzett intelligens emberek között is teljesen primitív fokon áll. Középiskoláink fölötte fogyatékos rendszerekkel nyúlnak a képzőművészetek világosan egyszerű titkaihoz és éppenséggel nem engednek bepillantást a képzőművészetek szellemébe. Féltünk, hogy a kelet idegenszerűsége hidegen fogja hagyni közönségünket, s művészi vonalvezetések csodás szépségein nem melegedik föl. Tévedtünk. A meleg megértés szeretetével merült el a kiállítás megnyitásán jelenvolt közönség a képek szemlésében, gyönyörködött, lelkesedett. Kozma Lajos és Vitéz Miklós keleti kiállítását, amely a központi elemi iskola négy termét foglalja le, tegnap délelőtt ünnepélyes keretek között nyitotta meg. Gulyás Ferenc dr. tanfelügyelő rövid megnyitó beszéde után Rippl-Rónai József festőművészt kérték föl, hogy tartana egy kis ismertetést a kiállításról. Az európai hírű festőművész erre a következőket mondotta: Ez az érdekes kiállítás megvilágítja két finomlelkű fiatal embernek a lelkevilágát. Nagy kedvvel, kitartó buzgalommal gyűjtötték össze - amint látni is fogják - a legszebb eksztrém orientális műkincseket. Szebbnél-szebb perzsa, kínai és japán fametszeteket és eredeti dolgokat. Szobrokat. Ahhoz, hogy mivel állunk itt szemben - nincs elég időnk most és nincs is lehetőség arra, hogy azt méltó módon megvilágítsuk, megmagyarázzuk. Különös, hogy minden szépnek, ami a művészet terén idáig történt, ezekből indultak ki, ezek voltak a forrásai és mégis oly idegenek előttünk, oly újszerűek, újszerűek, mint akár a mai legújabb törekvések, a neoimpresszionizmus, aminek természetesen épp ugy, mint Giotto művészetének, épp ugy, mint a reneszánsz nagymestereinek - kutforrásai voltak. Dacára, mint mondtam, már idegenszerűen hatnak - ujak, mégis, nem is képzelik, hogy mennyire közel állnak, ezek a művek, művészi elvek és törekvések, a miénkhez! Nekünk, az új művészet hirdetőinek legkedvesebbek, leghasznosabbak a perzsák és kínaiak művészete. Iparművészetileg pedig a japán művészek dekorációi, szép dolgai azok, amink ránk nézve fontosak és igen instruktívek. Ezért szeretünk velük intenzíven foglalkozni. Ezért szeretném, ha meg akarnák érteni. Mi modern emberek, akik a színek pompájában, a szép, egyszerű vona-