Kozma Lajos emlékkiállítás (1884-1984), 1998

érzésem. Jókedv és csendes, derűs étkezés, odaülő beszélgetésekkel. Élmény ez a családias asztal, téli estéken a súlyos lámpa alatt, ahol étkezés előtt olvasás, vacsora után társasjáték, a gyermek is együtt szerepel a felnőttekkel. A Richter-féle ...(eredeti kéziraton olvashatatlan), népművészet, bognár, szerszámok szeretete, a rend, az istálló beosztása, alaprajza, a földek és az utak elhelyezése, ahogy gyerekkori fejemben volt a háromezer holdas gazdaság minden zuga, majorsága, kazlak helye, puszták, berkek, szőlőhegy, park, kertek, erdő, téglavető és dögtemetők, birkaistálló, nádas, gyümölcsös, homokos nyírfás-rész, búza, árpa, rozs, zabtáblák, kukoricaföldek, cukorrépa, cirok, cikóriaföld, minden évben tudtam a változó termékek helyét is, a természettudományi előadások, a csillagászati előadások, a népmesék, a paraszti élet álmodozásait is megismertem. A csillagos ég nem természettudományilag volt ismert, a népies elnevezések varázslata, medve, fiastyúk, göncölszekér mitológia volt. Huszonkét éves koromig, mikor Velence mágiája föltárult előttem, ahova mint kész építész a Műegyetem után ösztöndíjjal jutottam, olyan építészeti emlékekkel nem találkoztam, ami fantáziámat felbolygatta volna. Ismerve a somogyi parasztházakat, a győri barokk templomot (Karmelita) és a bécsi régi barokk palotákat és templomait, főleg a Stefans Kirchet, meg a kalotaszegi népies építkezés emlékeit. Az építészet ösztönös érzése vitt erre apályára anélkül, hogy sejtelmem lett volna a tulajdonképpeni hatásáról - a szerkezet, a forma érdekelt és titokzatos összefüggésük lelki üggyé lett. A másik, a természet szeretete, a fák, a dombok, virágok, felhők, hold, csillagok, napimádat, berkek hajtásai, nádas, jegenyefák, tölgy- és nyárfaerdő, homokos földek sárga gyopárral, virágos, jószagú rétek, legelők és a sokféle textúrájú bevetett föld sakk-kockái - az édes somogyi föld - képe. Minden fa formája és levele külön érdekelt. Első gyűjtési vágy a népművészeté volt: faragott gyufatartó, szaruba karcolt só- és paprikatartó, spanyolozott tükör, karcolt kobak, ez a görög vázák őse, a keleti nomád szépségében, a faragott csecsebecsék, faragott pásztorbot, egyből faragott páva, kitárt farkával, melyben a tollak külön-külön álltak, mintha oda lettek volna ragasztva. A paraszt gelencsér és kályhás remekei, ruha és viselet, konty ok és fejkötők púpja, ezek már akkor érdekeltek és elbűvöltek, mikor még azt sem tudtam, hogy mi a művészet. Úgy hatott, mint a népdal és a madárfütty a pacsirtaszó és a kakukkolás. A népművészet izgatott a rajzolásra, elvezette a dekoráló ösztönömet, ami úgy jelentkezett először, hogy szép könyveimet fehérbe burkoltam és arra rajzoltam a dekorációt, amit a ládákon és tükrökön láttam. A szerszám szépsége, egy járomfej, egypász-