Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

Boglári ABC с. anyagot azután bontatta le a megye (a megnyitást követő napokban), hogy a Lektorátus „önköltséges", azaz „tűrés" kategóriába sorolta és egy helyi vezető hivatalnok nemtetszését fejezte ki az anyag láttán.

114 A következő években - félve az újabb kápolnatárlat-botrányoktól - a tanács fokozottan élt a vétó és cenzúra lehetőségével, ami különösen a helyi amatőr képzőművészek bemutatkozásait nehezítette megyeszerte. A Kék és Vörös Kápolnák időközben a Műcsarnok reprezentatív vidéki kiállítóhelyeivé váltak, ahol a tv és a helyi sajtó élénk figyelme mellett a kortárs képzőművészet jeles alakjai fordultak meg: Samu Géza (1975), Czóbel Béla (1976), Barcsay és Kondor (1977), majd el Kazovszkij, Pérely Zsuzsa stb. Szakemberek hiánya miatt az 1976-os tanácsi határozat nyomán a megyei múzeumra hárult a vidéki képzőművészeti kiállítások egy részének kivitelezése is.

115 Három tagú csoport rendezte a balatonlellei, balatonszemesi, marcali és siófoki, barcsi és csurgói kiállítások nagy részét, de szükség esetén installációval is ellátta a kaposvári és vidéki művelődési házakat. A kiállítások összeállításakor a múzeumi gyűjteményt vették alapul: így került Balatonlellére Rippl-Rónai kiállítás vagy XX. század eleji festészeti kiállítás, de értékes vándoranyagot képezett a NYOLCAK és Aktivisták gyűjtemény, a Kunffy hagyaték és a Fonyódi Alkotóház gyűjteménye is. Szintén a múzeum rendezte meg több somogyi képzőművész vándorkiállítását. A vidéki művelődési házak színháztereinek zenés-táncos rendezvényei miatt a 70-es években rendszertelenek voltak e kiállítások, és a kiállított anyag jellegét az is meghatározta, hogy a művek őrzését gyakran nem biztosították, illetve az installációt is gyakran szállítani kellett az anyaggal. A múzeumi hálózat kibővülésével a 80-as évekre (Barcsi Dráva Múzeum, Marcali Helytörténeti Múzeum, Csurgói Helytörténeti Gyűjtemény és Balatonlellei Tóparti Galéria) egy folyamatos körforgás részeiként színvonalasabb körülmények között jelentek meg a kiállítások vidéken. A helyi igényeknek megfelelően Marcaliban a városhoz kötődő képzőművészek: továbbá a Bernáth Aurél emlékház megnyitása, Szikra János, Tóth Ágoston kiállításai jelentettek hangsúlyos eseményeket, Barcson a város és a jugoszláviai Virovitica határmenti kapcsolatokra épülő cserekiállításai adtak lehetőséget pl. a jugoszláv naiv művészek anyagának magyarországi, somogyiak jugoszláviai rendezvényeire. Tahón 1983-ban nyílt meg Nagy Ferenc fafaragó népi iparművész állandó kiállítása. A 70-80-as évek fordulójára a Megyei Ifjúsági Művelődési Központ a Somogyi Képtár után a legjelentősebb kiállítás-szervező intézménnyé nőtte ki magát. A 80-as évek második felére vándorkiállításként a Rippl-Rónai Stúdió, a Fonyódi Iskola, a somogyi képzőművészek, illetve a Pécsi Grafikai Műhely kiállításait szervezte a vidéki kisebb művelődési házakba. A 70-es évek közepén épülő új művelődési házak önálló kiállítótermei viszonylag elfogadható helyszínt adtak a képzőművészeti kiállításoknak. Nagyatádon a Gábor Andor Művelődési Ház a nagyatádi szobrászteleppel egyidőben indította kiállításait: eleinte a megye képzőművészei, idővel a művésztelepen résztvevő alkotók számára is rendezett kamaratárlatokat. A Pogány Gábor által szervezett I. és II. Országos Faszobrász Triennálé jelentette a művelődési ház legnagyobb szabású rendezvényét 1985- és 1988-ban. A kiállítások azonban nem tudtak igazán átütő, reprezentatív értékű eseménnyé válni: az alkotótelep munkájában résztvevők, illetve a magyar szobrászat jeles képviselői közül többen hiányoztak, amit csak enyhíteni tudott a Somogy megyei Múzeum és a nagyatádi alkotótelep gyűjteményéből származó, kiegészítésnek szánt kollekció. (A második kiállítás érdekességét a Fás kör (Orosz Péter, Huber András, Varga Géza Ferenc) és a stúdiós korosztály megjelenése adta, viszont - ahogyan a katalógus előszava is mentegetőzik - hiányoztak a szobrász 70