Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

31. kép. Reich Károly: Dunántúl (1973) Összességében a 70-es évek eleje egy felívelő időszak a megyeszékhely életében: a Tavaszi Tárlatok, majd a Dunántúli Tárlatok sorozata a megyei tanács által 1966-ban kezdeményezett, 1969-ben újabb intézkedésekkel megerősített VB határozat hangsúlyos pontját képezték.

107 A nagyobb kiállításokról történő gyakoribb tanácsi vásárlások, a megyei Rippl-Rónai díj és város által adományozandó Vaszary díj alapítása mellett a legnagyobb horderejű beruházás Kaposváron az új képtár létrehozása volt 1973-ban. A Somogyi Képtár az országban egyedülállóan szép, 220 m

2-es, századfordulós üvegmennyezettel fedett reprezentatív kiállítóhelyként funkcionált az ún. Anker házban, amelyet az OTP-től vett át a megyei tanács. A képtár a megyei múzeum kezelésében működött az időszakos kiállítások helyszíneként. Koncepciója alapján elsősorban a dunántúli képzőművészek egyéni és kollektív kiállításait mutatta be, de évente helyet kaptak a különféle múzeumi gyűjtemények is (Pécs, Kaposvár). A képtár vezetője, Horváth János a csoportkiállítások és a magyar képző- és iparművészetet reprezentáló nagy egyéniségek mellett {Bálint Endre, Varga Imre, Martyn Ferenc, Orosz János) fiatal képző- és iparművészeket is meghívott {Kárpáti Tamás, Püspöky István, Kecskeméti Sándor, Tamás Noémi, Körössényi Tamás), és az egyidejűleg megalakuló Fonyódi Iskola képzőművészei is bemutatkozási lehetőséget kaptak. A balatonbogiári kápolnatárlatok erőszakos bezárása után e kiállításokkal kapcsolatban sajátos ízű retorikai fogásnak minősíthető a megyei tanács állásfoglalásaiban fel-felbukkanó megfogalmazás, miszerint „Kiállításaink tartalmát, színvonalát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy csak részben tükrözi a magyar kortárs képzőművészet valóságos helyzetét. A képző- és iparművészetet az utóbbi években erősen jellemző gyors tartalmi, formai és stiláris változások ritkán, vagy későn jelennek meg kiállításainkon".

106 64