Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

28. kép. Pauer Gyula: Híres Nagyatádi Pszeudófa (1978-elpusztult) idővel fel merült a pályázatok elbírálásánál, hogy a meghívás fő kritériuma a famegmunkálásban való jártasság, a mű kivitelezhetősége, teljesíthető anyagigénye és az esztétikai újdonság kell hogy legyen.

78 A nagyatádi művésztelep nem egy állandó, összeszokott törzsgárdán alapult, hanem véletlenszerűen összeálló, sokféle tradíciót, kifejezési módot, mentalitást magáénak valló és más-más féle iskolázottság művészek évenként meg-megújuló heterogén közösségéből. A telepen sokféle eltérő elgondolás megvalósítására kaptak lehetőséget, de csak a művészetpolitika szabta lehetőségek és korlátok között. A szoborpark gyűjteményén végigtekintve bizonyos alkotásokon az emlékműszobrászat szokványos megoldásai és konvenciói térnek vissza, -jórészt szimbolikus, ábrázoló-figuratív karakterrel, míg a művek másik csoportjára a jelszerűen tömörítő, konstruktívan épített műtípus a jellemző.

79 A fiatalabb generáció szobraiban a konceptuális és land art kísérletek jutnak kifejezésre (25-27. kép). A művészetpolitika által tűrt, illetve tiltott művészeti megnyilvánulások közti különbségtételére 1978-ban Pauer Gyula tevékenysége szolgáltatott példát. 1978-ban Pauer az általa kutatott pszeudo-témakörben készített kompozíciókat Nagyatádon (28. kép). A pszeudó mint művészi koncepció, a látvány többféle értelmezhetőségére, az illúzió és valóság közti feszültre, ellentmondásra utalt. A Híres Nagyatádi Pszeudófa elkészítése után, az alkotótelepi munkák vége felé kivitelezésre kerülő Tüntetőtábla-erdő műegyüttese keltett vihart.

80 55