Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

26. kép. Amemiya Issei: Meditáció (1976) detileg 10, majd 20 hektárosra bővített térség a Rinya patak mellett. A művészek viszonylagos kényelmét egy kisméretű vendégház szolgálta, melynek bővítése után, a 80-as évekre nyílt mód arra, hogy 6-8 ember számára szállást nyújtson. (Az első években még szállodában laktak a meghívott művészek családtagjaikkal együtt.) A telepen álló nagy méretű, fedett fészer volt az asztalosműhely, és idővel, a gépek beszerzése után ez is mellékszárnnyal bővült. A művésztelep nyitásának első éve óta a Szövetség kapcsolatrendszerén és általa meghirdetett nemzetközi pályázati és meghívásos rendszeren alapult. A várossal kötött szerződés alapján Nagyatád nagyvonalú támogatást nyújtott az elképzelések kivitelezéséhez, a szakmai irányítást pedig a Szövetség illetékes bizottságai, a teleppel kapcsolatban az Alkotótelepi Albizottság és a megyei tanács végezte a város művelődésügyi osztálya mellett. Ez a tevékenység az éves programok meghatározása, a pályázat alapján javaslattételi jogra, az elkészült művek zsűrizésére terjedt ki. Az induláskor feltételezett tevékenységcentrikus művésztelepforma nem valósulhatott meg, ami eleve következett az alapító okiratból, mely szerint minden meghívott művésznek egy művet kellett a városnak ajándékozni, amely a szoborparkban került felállításra.

76 Az első évek tapasztalatai mind több problémát vetnek föl: a művészek az eredetileg elképzelt, két hónapnál tovább dolgoztak, mert a munkaidő elhúzódott: ezért az eredetileg 10 főre tervezett művészlétszámot csökkenteni kellett. Kiderült, hogy a szoborpark elrendezése hosszabb időre nézve már koncepciótlan: a rendezetlenség és egymás rovására 53