Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

24. kép. Gecser Lujza: Műgyanta (1970-es évek vége) a meggondolások hatottak: a művészek sokkal inkább az elbürokratizálódott művészetközvetítő csatornáktól és intézményektől szerették volna függetleníteni magukat. Ez a társulási forma nyújtott lehetőséget a hivatalos művészetpolitika pressziója alóli kibújásra, mert a művésztelepeken a politikai- és a művészetirányítás intézményrendszere nem tudta olyan erővel érvényesíteni meghatározó szerepét, mint a művészeti élet más területein.

72 A vidéki (esetenként amatőr) művészeknek a helyi közigazgatás vezetőivel közvetlenebb kapcsolatot sikerült teremteni, és a művészi ambíciók szerencsésen találkoztak némely esetben e kistelepülések kulturális fejlesztési terveivel. (Nagyatád esetében az itt élő, amatőr szobrász Rumi Attila volt az ötletadó, amit később Bors István is támogatott.) Eleinte spontán (amennyiben kisebb művészcsoportosulások avantgárdé törekvéseik megvalósítására választották ezt a formát), majd a tanácstörvény és közművelődési törvény után tudatos kezdeményezésű alkotótelepek létesültek országszerte. A 70-es évek közepére jórészt tanácsi segítséggel jöttek létre a művésztelepek a társadalmi mecenatúra egyik területeként. E spontánul szerveződő formációba idővel egyre nagyobb erővel szólt kívülről a politikai és szakmai felelősséget hangoztató érdekcsoportok, elsősorban a Képző- és Iparművészek Szövetsége - azon belül az erre a területre specializálódó Symposion Bizottság - és a Kulturális Minisztérium, mint főhatóság.

73 51