Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

A telep éveken át működött a pedagógusok nyári szünidejéhez alkalmazkodva. A résztvevők elsősorban alkotómunkával foglalkozó rajzpedagógusok voltak. Tomory Aladár, Ruisz György, Soltra Elemér, de napközben átjött dolgozni Gábriel Ferenc is balatonfenyvesi nyaralójából. A telep nyitott volt bárki számára: ezért Gerő Kázmér is gyakran odalátogatott a vonzó festői helyszínek miatt. Munkásságuk demonstrálására kiállítást rendeztek 1951ben a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban. Stiláris szempontból egyfajta száraz impresszionizmus és a szocialista realizmus irodalmias naturalizmusa szabták meg a résztvevők munkáit, melyek fő motívumait a helyi táj, a környezet és emberek adták. A fonyódi telephez hasonló szellemhez és összetételben folyt munka а szarkavári kastélyban 1950 telén, amit inkább csak a Somogyi Napló újságírója nevez lelkesedésében művésztelepnek.

65 A fonyódi iskola táborban 10 évnyi szünet után, a 60-as évek elejétől indult újra a nyári alkotómunka a megyei tanács támogatásával. Lourits Kálmán, Gerő Kázmér, Lóránt János mint alapítók látogatták nyaranta. A táborok szervezője ezúttal Simon József, a megyei tanács előadója volt - maga is amatőr festő, aki rendszeresen meghívta Láncz Sándor művészettörténészt is alkalmi beszélgetésekre. A fonyódi festők nem alkottak szoros közösséget, céljuk kizárólag a helyszínen történő tájképfestésre szorítkozott. Szikra János, Molnár József, Czinkotay Frigyes, Farkas Béla, Gerő Kázmér és Bagó Bertalan neve kapcsolható még a telephez.

66 A bárdibükki kerámiaiműhely (1935-1986) A somogyi művésztelepek között iparművészeti orientációjával sajátos helyet foglalt el a bárdibükki kerámiaműhely. Egyedülálló abban a vonatkozásban is, hogy magántulajdonban, mindenféle állami támogatást nélkülözve és ebből következően izoláltan, teljesen önállóan folyt itt az alkotómunka. A műhely alapítója Goszthony Mária festő- és keramikusművész, aki barátnője, Josipouich Ida ösztönzésére Olaszországban az itáliai reneszánsz kerámiával és annak technológiájával kezdett ismerkedni. Tanulmányaik elmélyítése érdekében a 30-as évek elején a faenzai és derutai műhelyeket is látogatták Olaszországban. 1934-ben Salernoban keramikus tanfolyamot végeztek el, majd Magyarországra visszatérve Bárdibükkön, Goszthony Mária családi kúriájában alakították ki műhelyüket. A szervezés során a fő szerepet Josipovich.Ida, művésznevén Harry vitte. Goszthony Mária a kerámiákra kerülő dekoratív festést végezte. Harmadik alkotóként egy unokatestvér, Goszthony Sári társult hozzájuk. Az edények korongozását felkért kaposvári fazekasmesterek (Tamás László és Kurutácz Mátyás) végezték megadott tervrajzok alapján. A bárdibükki műhely első termékei az olasz reneszánsz majolika másolatai voltak: erről az alapról bontakoztak ki a bárdibükki műhely egyéni sajátosságai, amellyel a magyar kerámiaművészetet gazdagították. Termékeik funkcionális kerámiák: vázák, tányérok, étkészletek, teás, kávés szervizek és patikaedények. Az ónmázzal elért fehér alapon rézből készült világoszöldekkel, rézoxidból előállított sárgákkal, narancssárgákkal, rózsaszínekkel és bolzanói kékekkel festettek. Legismertebb motívumaik: reneszánsz arcképek, olasz tájak, virágok, gyümölcsök és madarak. A három keramikus egyéni motívumokkal is jelentkezett. Goszthony Máriáé volt az arckép, a szőlőleveles, gyümölcsszedős, a halas és a híres napraforgós motívum. Goszthony Sári ikonográfiája a vitorlás és csokros kompozíciókat öleli fel. A bárdibükki műhely termékei Goszthony Mária nevén kerültek forgalomba, aki 1954-től lett a Művészeti Alap tagja. A kerámiákat az edény alján F betűvel jelölték, amely Fiorenza, azaz a bárdibükki műhely fantázianeve, amivel a reneszánsz kötődésre utaltak. Az F betű mellett M, H és S jelezte Goszthony Mária, Sári és 47