Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

a báránya megyeiek súlya. A négy megye több mint húsz éven át fennálló együttműködésében Pécs szerepe volt mindvégig meghatározó: az ott élő Martyn Ferenc tekintélye, a nagy hagyományú művészeti élet, fiatal és tehetséges művészettörténészek, mint Romváry Ferenc vagy Hárs Éva jelenléte; a műfajok változatossága és a művészek létszáma az iparváros dinamikus fejlesztési elképzeléseivel felerősítve vitathatatlanul Pécs mellett szólt a területi szervezet központjának kijelölésekor. Martyn Ferenc, az új titkár elképzeléseiben a siklósi nemzetközi kerámia és a villányi szobrász alkotótelep terve, továbbá egy grafikai műhely a legfontosabb megvalósítandó cél. Egy nagy összefüggő művészeti centrumot terveznek, amihez a mecseknádasdi művésztelep felújítása kapcsolódhat.

53 A területi szervezeten belüli kiegyensúlyozatlanságot fokozza, hogy a nagyarányú baranyai beruházási terveken túl Zalában mindössze „az erők jobb összevonását", később egy művésztelepet, Somogyban a „Tavaszi Tárlatok" színvonalának emelését, míg Tolnában mindössze egy tárlatvezető tanfolyamot céloznak meg.

54 A megyék művészeti életben elfoglalt helyére vonatkozó megítélés már jelzi, hogy a 70es évektől megkezdődött az ún. amatőr és hivatásos képzőművészek, majd a szövetségi tagok és az alaptagok fokozottabb elkülönülése. Megszaporodnak azok a kiállítások, ahol már nem a tömeges bemutatás, hanem a közös testületbe tartozás szabja meg a kiállítók összetételét. Somogyban sajátos eltolódás tapasztalható az alkotók szervezeti hovatartozásában 1970 után: a Művészeti Alapba felvett tagok számának növekedése megáll, és a legfiatalabb generációt, az utánpótlást nem a főiskolát végzett, hanem inkább az autodidakta státuszból felnövekvők mind népesebb tábora adja. A 70-es évek elején kiállítók közül Farkas Béla,Harangozó Ferenc, Horváth János Milán, Kertész Sándor, Kling József alkotja ezt a tanult, de művészeti főiskolát nem végzett csoportot: valamennyien kísérletező, Horváth János Milán kivételével ekkor még kiforrott arculattal nem rendelkező alkotók Martyn Ferenc, Szekeres Emil, illetve Bors István erős hatása alatt, amelyből az évtized végére próbálnak kitörni az önálló művészi világkép megteremtése felé (11-12. kép). (A hivatalosan elismert művészcsoporton kívül állók közösségét erősíti a 80-as évek elején Kaposvárra települő Vörös András és Bátai Sándor is.) Somogy megye képzőművészeti életében ez a fiatalabb generáció nyit utat a 80-as évek szenzibilis és posztavantgarde stílustörekvéseihez. A változatlan létszám és a középgeneráció állandósuló státusza hierarchizálódást eredményezett: a helyi vezető képzőművészek a művészeti szakma védelméből korlátozzák az amatőrök szereplési lehetőségeit a megye területén. (A megyei tárlatokon 1975-től nem szerepelhettek amatőrök, illetve az engedélyezési procedúrák miatt körülményessé vált a kiállításrendezés is számukra.) Következményeként Somogyban csaknem 20 évre megmerevedett a fennálló művészeti struktúra. Mindez sok sérelmet és feszültséget halmozott föl, ami hosszú időre ellehetetlenítette az alkotók egymás közti kapcsolatát.

55 Az amatőr mezőnyből induló „utánpótlás" és a már „befutottak" között megszűnt az egymásra épülő művészi értékek közös elismerésének folyamatossága: megszűnt az a kontinuitás, amit a Rippl-Rónait követő nemzedékben a Kunffy-Z. Soós-Szabados féle névsor jelzett. E belső folyamatok a 80-as évekre mind Somogyban, mind a Területi Szervezeten belül a szervezet pozíciójának és tekintélyének leromlásához vezettek. A Szövetség körül kialakuló helyzet is hozzájárult, hogy a tagok bizalma is megrendüljön. Noha kölcsönösen képviseltették küldöttek útján egymás vezetőségében, a Szövetséggel fenntartott kapcsolat alig javult az évtizedek alatt. A Pécsen élő Erdős János, a DDTSZ új művészeti titkára már nyíltan fogalmazta meg. hogy a területi szervezet mindvégig a szövetségi munka perifériá32