Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

Z. SOÓS ISTVÁN grafikus és festőművész (Nagykanizsa, 1900. augusztus 3.) 1925-től Berzsenyi Társaság alapító tagja, 1947-ben Somogyi Szépműves Céh, 1947től a Somogyi Képzőművészek Szabad Szervezete, 1953-tól a Somogyi Képzőművészek munkacsoportjának tagja. A Budapesti Iparművészeti Iskola grafikai szakán, majd a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár tanítványaként végzett el egy évet. 1926-tól óraadó rajztanár Kaposváron. A két világháború között egyházi megrendelésre freskókat készített. Ornamentikákkal szegélyezett figurális kompozícióit neobarokk pátosz, idealizálás és reprezentáció kíséri a múlt századi történelmi tábla és falfestészet ihletésére. Grafikai munkáin (oklevelek, ex librisek, vásári installációk) barokkos ornamensek váltakoznak magyaros sikornamentikával. 1945 után készülő pasztell és olajképei Kunffy műveivel rokonítható plein air naturalista, máskor posztimpresszionista szellemben készültek, melyeket Kunffyhoz képest sötétebb színvilág, testesebb, pasztózusabb felületkezelés jellemez. (Dohányfűző asszonyok, 1951.) Biztos rajztudás és erőteljes formaképzés figyelhető meg portréin is. A 60-as évek folyamán készült grafikai sorozatán hámló kérgű fatörzsek, növényi termések formavilágát - a manierista Archimboldohoz hasonló módon - szürreális-groteszk állati és emberi karakterfejekké írja át. Folytatásaként a 70-es években közepéről keltezhető Apostolok, evangélisták с kartonjain a monumentális hatású komponálás kiélezett expresszivitással, sodró erejű, dekoratív vonalrajzzal párosul. Irodalom SZU REZSŐ: Soós István művészete (Budapest, 1982.) 132