Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

WALLNER JENŐ festőművész (Monor, 1917. Július 27.) Német-angol szakos középiskolai tanárként végez a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Művészeti alaptanulmányait a kaposvári Balázs János Képzőművészeti Körben szerzi Z. Soós István vezetése alatt. A művészeti életből a 60-as évek elején kimarad: munkái teljes félrevonultságában születnek, és a 90-es évek elejéig nem is kerülnek a nyilvánosság elé. Első műveit a plein air és az impresszionizmus felfogásában festette. A szecesszió és posztimpresszionizmus nyelvén kezdi stilizálni táji és arcképi motívumait. A 70-es évek elején festett figurális kompozícióiban finoman karikírozva a kisvárosi ember hívságait fogalmazza meg. (A vén szivar és jó barátja elmentek egy sztriptízbárba 1975.) Toulouse Lautrec és Eduard Munch művészete vonzza leginkább. A nyolcvanas években művészete fokozatosan a drámai tartalmak fojtott, szürkés-barna színvilágú ábrázolása irányába fejlődik. Bibliai alakok, erkölcsi példázatok, az élet bölcseletének szimbolikus képi feldolgozásai foglalkoztatják. (Vér és arany, 1990.) Irodalom HORVÁTH JÁNOS: Wallner Jenő művészete, (kézirat, RRM, MO, Adattár.) 128