Géger Melinda: Képzőművészeti élet Somogyban 1945–1990, 1998

VARGA GÉZA FERENC szobrászművész (Dombóvár, 1950.) 1984-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója, 1986-tól a Művészeti Alap, 1987-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. A Pécsi Tanárképző Főiskolán tanult, majd kirakatrendezőként dolgozott. 1976 óta foglalkozik szobrászattal: 1983 körül Budapesten a Lehel úton közös műteremben dolgozik Samu Gézával és Orosz Péterrel. A nagyatádi 1983-as Faszobrász Szimpóziumon készített Iguana с. nagy méretű alkotása kapcsán figyelt fel rá a kritika. A következő évben hívják meg a Nagyatádi Faszobrász Alkotótelep művészeti vezetői tisztének betöltésére. Munkáira gondosan és aprólékosan megmunkált faplasztikák jellemzők. Gyakran helyezi őket különleges téri helyzetbe: felfüggesztett vagy lebegtetett szituációba. Szobrai csontot, gerincoszlopot vagy csontvázat idéző organikus szerkezetek: formájuk lényege a legjellemzőbb erővonalat megtestesítő statikai váz. Összetett mozgásképzettel teli rendszerek, ahol a maga valóságában kialakított forma szürreális-mitikus értelmet nyer: sorozatuk ősi rituális totemegyüttes képzetét kelti. Az életmű e repülő ősmadarakat, szárnyakat, halcsontokat felvonultató korszaka a 90-es évek után is tart. Benne a művész primitív civilizációk harmonikus-mitikus természetképét állítja szembe a századvég európai emberének természetrombolásával. Irodalom LOSKA LAJOS: Katalóguselőszó a művész 1993-as pécsi kiállításához POGÁNY GÁBOR: Bálványok, totemek (Somogyi Néplap 1985. december 17.) 72. kép. Varga Géza Ferenc: Csontuáry Kosztka Tivadar és Samu Géza uraknak szeretettel (1992) 125