Honty Márta gobelin, grafika és tűzzománckép kiállítása, 1997

azoknak, akik tudták, hogy a magyar népművészethez miként kell viszonyulnia egy huszadik századi képzőművésznek. Az 1960-as 70-es évek szellemi közege termékenyítőén hatott azokra a törekvésekre, akik a népművészet úgymond „formakincséből merítettek". Bartók és Kodály zenei példája lebegett azok előtt, akik a művészeti kultúra nemzeti sajátosságai után kutattak a hagyományaink letűnt világában. Amint már említettem, a szellemi kihívás már a századelő óta fennállt, a „Honnan jövünk...?" kérdés felvetésben. Az archaikus kultúránkat a régészek és néprajzkutatók munkája nyomán lehetett megismerni. Azok a művészek, akik a falusi padlásokat kutatták egy szökröny vagy egy szűrminta motívumának megszerzéséért, csak a divat követőivé váltak. Honty Márta ettől eltérően az említett Lurcat példája alapján - aki az analitikus kubizmustól indult el - szintén képzőművészi gondolkodással geometrizáló alapelemekből, síkidomokból kezdte el lépésről lépésre kiépíteni azt a képi világot, amely alkalmassá válhatott a világmindenségnek, mint egésznek a megjelenítésére. Ennek okáért Honty Márta munkái sohasem voltak a magyar népművészettel, mint díszítőművészettel együtt értelmezhetők. A tussal és ceruzával rajzolt grafikai lapjai a szintetikus kubizmus és a szürrealizmus elveihez állnak a legközelebb. Nem lehet eléggé hangsúlyozni grafikáinak jelentőségét, melyek végigkísérik, mi több, összetartják egész eddigi alkotómunkáját. Következetességét dicséri az a variábilis formakincs, amelyből, mint alapelemekből felépíthető növény, állat, ember, Nap, Hold, csillagok és csillagképek. Ez a származástant követő módszer teszi lehetővé a dekoratív feladatok, a szövött kárpit és a tűzzománc technika iparművészeti alkalmazását. A mikrokozmoszból makrokozmoszt tud építeni. Az elmondottakból következik, hogy Honty Márta alapvetően képzőművész, aki iparművészeti technikát alkalmaz. Ezáltal oly nagy dekoratív kifejezőerővel képes megvalósítani a csakis sajátjának tulajdonítható hiedelem- és világképet, hogy a következő dolog állapítható meg: Honty Márta önmagát emelte klasszikussá. Alkotó tevékenysége kiterjedt minden szellemi műveletre, minden technikai lépcsőfokra, amelyre a népművészet létrejöttében évszázadok kellettek. Ebből adódik, hogy általánossá, elvonatkoztatottá művelte ki művészi közlendőjét. Békét és szeretetet hirdető kitárulkozó szelleme szimbólumok által, szakrális merevségben, méltóságban, hímes képi beszédben testesül meg. Horváth János művészettörténész