Múzeumi Tájékoztató • Régészeti különszám, 1996
DR. KÖLTŐ LÁSZLÓ: A honfoglalás kora Somogy megyében
ugyanakkor az arisztokrácia és fegyveres kíséretük nomád viseletben járt, keleti divatnak hódolt. A késői Avar Kaganátus hatalmának a Karolingok kelet felé és a dunai Bolgár Kánság észak-nyugati irányban terjeszkedő politikája vetett véget. Nagy Károly frank uralkodó és vezérei 791-796 között három hadjáratot vezettek az avarok ellen. A frank grófsági szervezet fokozatosan kiterjedt Pannoniára, megkezdődött a keresztény hit terjesztése. A történettudomány erősen vitatott kérdése, hogy mi lett a kárpát-medencei avarság sorsa: kipusztultak-e a frank és bolgár támadások, majd az azokat követő belharcok következtében? A legújabb - többek között éppen Somogy megyében végzett - régészeti kutatások eredményei arra vallanak, hogy az Avar Kaganátus a IX. század elejétől kezdve a politikai önállóságát megőrizni ugyan nem tudta, a köznép, a lakosság egy jelentős része azonban valószínűleg megélte a magyar honfoglalást, és így egyik lényeges elemét képezi őstörténetünknek. A magyar őstörténet a honfoglalást megelőző két évezredet (Kr.e. 1000Kr.u. 895.) fogja át. Egykorú írott források híján nincs jóformán egyetlen szilárd pont sem az egész folyamatban, ezért pillanatnyilag nincs olyan hipotézis, amely a többinél lényegesen elfogadhatóbbnak kínálkoznék. Az elméletek későbbi források beszámolóin, a magyarság saját töredékes eredethagyományán, továbbá Juliánus domonkos szerzetes és társai 1235. évi útjáról szóló, Magna Hungáriát említő beszámolón alapulnak. Szintén fontos forrás az arab és perzsa geográfusok tudósításai a IX. századi steppe magyarjainak lakóhelyéről, berendezkedéséről és életmódjáról. A legvitatottabb és a legkevésbé megoldottnak tekinthető kérdés az ősmagyarság vándorútjának rekonstruálása. Feltételezik, hogy legkorábbi szállásuk az Ural hegység és az Ob között, a tajga övezetben volt. Az ugor egységet egy ismeretlen külső erő szakította szét. Arról a mintegy másfél évezredről, amely az ugorok szétválásának feltételezett ideje (Kr.e. 1000 körül) óta az első (VI. századba nyúló) írásban feljegyzett emlékezésig eltelt, a nyelvészet és a régészet adhat számot, ha bizonyos lelőhelyeket az ősmagyarokkal tud kapcsolatba hozni. Elterjedt az a vélemény, hogy az ugoroktól történt elszakadás után az ősmagyarok Magna Hungáriába, a Volga és a Káma folyók vidékére költöztek. A két leggyakrabban emlegetett őshaza Levédia és Etelköz. Az utóbbi a Don (Etel) és az Al-Duna közötti hatalmas térség neve lehetett. A magyarok hosszabb időn át, talán a VII. század óta a kor steppei nagyhatalma, a Kazár Birodalom fennhatósága alatt éltek, és a IX. században, 5
