Évezredek üzenete a láp világából, 1996
78 Horváth László - Müller R óbert - Németh Péter Gergely Késő vaskor (Horváth László) Az Kr.e. 4. században a Dunántúlon újra jelentős történeti események zajlottak le. Az Alpoktól északra eső területekről elinduló kelta vándorlás vidékünket is érintette. A késő vaskori kelta nép jellegzetes műveltségét La Tcne (LT) kultúrának nevezi a szakirodalom egy híres svájci lelőhely neve után. Az i. e. 5-1. századig terjedő időszakot a kutatás négy periódusra osztotta (LT AD) A Róma kirablásával egyidőben lezajló kelta támadás eredménye volt, hogy a Dunántúl északi fele, nagyjából a Dunakönyök-Velence-Balaton vonalától északra eső rész birtokukba jutott. A korai vaskori eredetű pannonok ellenállása valószínűleg megakadályozta őket a DélDunántúl elfoglalásában. A harcias törzsi arisztokrácia Keszthely környékét is birtokba vette, amiről a terület korai kelta temetői és leletei tanúskodnak (27, 135.1h.). Különösen fontos adatokat szolgáltatott a Keszthelytől 10 km-re lévő rezi temető, mely a Dunántúl egyik legnagyobb feltárt temetője. Ezek a leletek azt sugallják, hogy az első kelta támadás (LT-B periódus) a Rajna vidékéről indulhatott el és az első foglalók a Duna mentén érkezhettek meg a Dunántúlra. Sokirányú kapcsolataikat mutatja a Keszthely-Dobogón előkerült itáliai bronzszobrocska (l.lh.). Az újabb kelta invázió a Dunántúlon a Kr.e. 3. század elején következett be (LT-C periódus), amikor a támadás a híres görögországi jóshelyet, Delphit is elérte (Kr.e. 278). Ezután a korábban Dunántúlon maradt és a Balkán-félszigetről visszatérő kelta törzsek végleg megszilárdították uralmukat a Kárpát-medencében és többek között a Dunántúl déli felét is elfoglalták. Tapasztalataink szerint az első kelta foglaláskor (LT-B) a kelták helyben maradtak és temetőiket folyamatosan használták. A második invázió (LT-C) után viszont új településeket és temetőket létesítettek (23, 26, 43, 91, 159.1h.), szinte kiegészítve a korábbi kelta lakta területeket. Kis-balatoni ásatásaink során kelta sírokat vagy temetőket nem találtunk, ezekre vonatkozóan a korábban előkerült temetkezések szolgáltatnak adatokat. A feltárásaink alkalmával talált késő vaskori települések a vízhez közeli partokon vagy a szigeteken voltak, homokos, löszös, néha agyagos talajon. Ezek a települések csupán néhány házból álltak. Közép-Európa hasonló korú nyílt települései ugyanezt a képet mutatják: a majorságok, kisebb falvak képezték a települések hálózatát. A településszerkezetre vonatkozóan nagyon jó példát adott a Balatonmagyaród-Kiskányavár lelőhely ( 115.1h.), ahol a hat ház szinte sorban követi a vízjárta partot. Ezt a lelőhelyet egy keskeny öböl választja el a nyugatra lévő Kányavár lelőhelytől (114.1h.), ahol a másfél kilométer hosszúságú homokos szigeten négy késő vaskori házat tártunk fel, míg ezektől északra, a Szarkavári szigeten (116.1h.) folytatott kutatásaink két ház feltárását eredményezték. Különösen fontos volt egy nagyobb szigeten, a Garabonc-Ófaluban (109.1h.) végzett ásatásunk: két kelta házon kívül egy fazekaskemence is napvilágra került. A Balatonmagyaród-Homoki dűlőben (1 17.1h..) felszínre került két ház pedig azért érdekes, mert egy újabb háztípust sikerült találnunk. A Kis-Balaton keleti medencéjében folytatott késő vaskori telepfeltárásokról Németh Péter Gergely számol be. A házak kivétel nélkül földbe mélyítettek voltak. Földfelszíni építményekre utaló nyomokat nem találtunk; ennek magyarázata az erózió is lehet, amennyiben voltak ilyen házaik. Az épületek legtöbbje lekerekített sarkú, téglalap alakú és átlagos méretük 4 x 3 m, de találkoztunk ennél hosszabb és keskenyebb változattal is. A legegyszerűbb háztípus a cölöplyuk nélküli építmény, amikor a tetőszerkezetet az akkori felszínre támaszthatták. A leggyakrabban előforduló típus az volt, amikor a ház rövidebb oldalain elhelyezett cölöpök tartották a gerincszelement. Külön típust képvisel a Balatonmagyaród-Homoki dűlőben és a Kányaváron talált egyegy ház. Ezeknél a ház oldalainál szinte szabályos rendben több cölöp helyezkedett el és sikerült azt is megfigyelnünk, hogy a vesszőfonatos oldalfalak számára keskeny árkot ástak körbe. Néhány esetben a házak belsejében tűzhelyet is találtunk, míg padlójuk erősen lejárt vagy sározott volt. 40. kép: Kelta ház alaprajza (Balatonmagyaród-Homoki dűlő 117. Ih.)
