Évezredek üzenete a láp világából, 1996

Hellasz északi szomszédai 57 Késő bronzkor (Horváth László) A Kárpát-medence középső bronzkori kultúráinak életében az Kr.e. 14. században jelentős változás következett be. Ebben az időszakban a középső bronzkori népeket külső behatás, új jövevények expanziója érte, megszakítva néhány évszázados nyugodt fejlődésüket. Az egész Kárpát-medencét érintő halomsíros kultúra népeinek támadása azonban több hullámban következett be és a Magyarország területén lévő középső bronzkori kultúrák népei különböző módon élték át ezeket az eseményeket, így például a Dunántúlról menekülő mészbetétes edények kultúrájának népe délre húzódott (Szeremle kultúra), a Dunántúl keleti részén lévő vatyai kultúra népe az Alföld irányába mozdult el (Rákóczifalvi csoport). A Dunántúlt érintő észak-, északnyugat felőli támadás első hulláma a középső és a késő bronzkor átmeneti időszakában, az Kr.e. 14. században volt (Koszideri horizont). A Délnyugat-Szlovákiából kiinduló támadást a későmagyarádi kultúra (Dolny Peter fázis) népe okozta és emlékeik között már jellegzetes korai halomsíros elemeket is fellelhetünk. A későmagyarádi kultúra magyarországi változatait a vatyai kultúra területén Rákospalota csoportnak, délkeleten pedig Alpártípusnak nevezik. E korszak talán legjelentősebb lelőhelyét a Balaton nyugati részén, a Kis-Balaton északnyugati szélén tártuk fel, Esztergályhorváti-Alsóbárándpusztán (70.lh.). A koszideri horizontba tartozó településen csaknem sor24. kép: A középső és a késő bronzkor közötti átmeneti korszak (koszideri horizont) településének alaprajza a gabonatartó vermekkel (Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta 70.lh.) ban elhelyezkedő 37 gabonatartó vermet és néhány gödröt sikerült feltárnunk. Több vermet a település hulladékával tömtek be, mivel tovább nem akarták azokat használni, így rengeteg kerámia és több ép edény került napvilágra a földművelés elsődlegességét bizonyító vermekből. A későmagyarádi kultúrára (Dolny Peter fázis) jellemzőek a tölcséres nyakú, nyomott gömbös testű füles korsók, az ansalunata-fülű bögrék és a kis bütykökön álló bögrék, míg a legkorábbi halomsíros kultúra jellegzetes díszítéseit, edényeit a vonalkázott háromszög mintasor, ívelt bordadísz, beszurkált pontsorok, csücskös peremű tál képviseli. Ez a lelőhely kétségtelen bizonyítéka annak, hogy a kialakuló legkorábbi halomsíros kultúra emlékei a későmagyarádi kultúra dunántúli expanziójával jut el területünkre, Délnyugat-Dunántúlra. Az sem lehet véletlen, hogy településüket a dunántúli mészbetétes edények kultúrájának határterületén létesítették, tudniillik a Kis-Balaton nyugati medencéjében és attól nyugatra a középső bronzkor egyetlen lelete sem ismert. A halomsíros kultúra „igazi" támadása azonban a Kr.e. 13. század elején következett be. A Rajna és az Alpok közötti területről indult el ez a támadás a Kárpátmedence felé, ahol az elrejtett kincsek jelzik a támadás erejét (koszideri típusú kincsleletek). A helyi középső bronzkori népekkel összeolvadva különböző csoportjai alakultak ki. A harcias-pásztorkodó támadók egyik leghíresebb halomsíros temetője éppen Keszthely mellett került elő a múlt század végén (6.1h.) és innét származik az a hosszú bronzkard is, melyet Boiu-Keszthely típusként ismer a szakirodalom. Az utóbbi években néhány helyen sikerült feltárni egy-két korai halomsíros kultúrába tartozó csontvázas sírt. A Keszthely-Dobogón talált sírban spirális bronzfüggőkkel és hosszú bronztűvel temették el a gyermeket (l.lh.), míg a kis-balatoni ásatások során Zalavárott került napvilágra két zsugorított csontvázas sír, melyekben a halomsíros kultúra jellegzetes edényei voltak (8l.lh.). A késő bronzkor kutatása szempontjából rendkívül jelentős a Balatonmagyaród-hídvégpusztai lelőhely (113.1h.). Az egykori balatoni átkelőhely déli oldalán lévő dombon a késő bronzkor különböző fázisainak települését és temetőjét tártuk fel több mint 20.000 m

2 területet átvizsgálva. A halomsíros kultúra (ВС) településének több gödrét és gabonatároló vermeit a dombhát lankás keleti szélén, az egykori Balaton partján ástuk ki. Ugyanezen a részen a késő bronzkor következő periódusának, a késő halomsíros - korai urnamezős kultúra (BD-HA) temetője került elő. Településük alig 100 m-re, a temetőtől nyugatra a dombtetőn helyezkedett el. Ez a horizontális stratigráfiai helyzet nagyon fontos a to-