Évezredek üzenete a láp világából, 1996

A kultúra hajnala • 25 JAVARÉZKORI KULTIKUS GÖDÖR ВALATONMAGYAROD-HOMOKI DŰLŐBŐL (Bánffy Eszter) A legutóbbi időkig az őskorban előkerült, kultikusnak ítélt tárgyakat, illetve jelenségeket kétféle módon pró­bálták értelmezni: az anyagból kiindulva a tipológia módszerével, vagy az elméleti vallástörténet alapján, néprajzi példák és az antik vallásból vett példák segítsé­gével. Újabban azonban egyre inkább teret hódít a harmadik módszer: a régészeti kontextus vizsgálata. Igen fontos feladat ugyanis felmérni, hogy a régészet mennyiben já­rulhat hozzá a művészettörténeti és vallástörténeti prob­lémák megoldásához: vagyis az így nyert eredményeket az előbbiekével összehasonlítva megállapítani, hogy a régészet mennyiben szolgálhat azok forrásául. E területen is vannak azonban még olyan időszakok, ahol az előbb említett vizsgálati módszerek bármelyikét is aligha lehet alkalmazni, mert az illető korból még alig ismerünk kultikus emléket. Ilyen a Kárpát-medence nyugati részének korai és középső rézkora. E terület ké­ső neolitikuma, a lengyeli kultúra korai és klasszikus szakasza tölt ki, sok lelőhelyéről ismert időszak, az Alsó­Ausztriában és Csehszlovákiában előkerült Morva festett kerámiás kultúra közeli rokonaként jól illeszkedik a Délkelet-európai késő neolitikus festett kerámiájú kultú­rák közé, mégpedig nemcsak edényművességét, hanem egész anyagi kultúráját és életmódját tekintve is. Kalicz Nándor kutatásainak köszönhetően a javaréz­kori Balatoni-kultúrának a szlovéniai, horvátországi La­sinja-kultúrához való rokonsága mára köztudott. E mű­velődésnek mára már számos lelőhelyét ismerjük, ezek azonban főként telepgödrökből, esetleg házakból állnak. A kultúra életmódjáról azonban még mindig keveset tudni, kultikus életéről pedig alig áll rendelkezésre in­formáció. 1983 nyarán a Balaton délnyugati partja közelében, Homoki dűlő lelőhelyen egy kora középkori leletmentő ásatás során az erodált földből nagymennyiségű, korai Balaton-Lasinja-kultúrába keltezhető cserép került elő, és egy nagyméretű, szabályosan kerek gödör. Ezt a fel­töltésben talált néhány cseréptöredék is keltezte. A gö­dörben égett agyagos-paticsos és steril fehér homokból álló rétegeket lehetett megfigyelni. A gödör fenekét úgy képezték ki, hogy a közepén egy összetapasztott, mész­konkréciókból álló szabályosan kerek dombot emeltek. A gödör széle felé pedig gyűrűszerűén lemélyítették a gödörfeneket. Ezt a körárkot erősen faszenes, paticsos föld töltötte ki. Itt került elő egy kb. 5 éves fiúgyermek csontváza is. Ezután felmerül a kérdés, vajon rituális rendeltetésű leletegyüttessel van-e dolgunk. Azt a hibát elkerülendő, hogy minden, nem teljesen világos funkciójú jelenséget kultikusnak értelmezzünk, rövid szemlét kell tartanunk az elméleti lehetőségek között. A leletegyüttesnek, első ilyen emlék lévén a Balaton­Lasinja-kultúrában, a kultúrkörön belül nincs párhuza­ma. Valószínűleg kizárhatjuk azt a feltevést, hogy más­honnan vett szokások értelmetlen utánzásáról van szó, vagyishogy azoknak, akik a gödröt ilyen módon megás­ták és a gyermeket gondosan beletemették, nem volt fo­galmuk arról, hogy cselekedetüknek mi a tartalma. Más­felől ugyanilyen megalapozatlan lenne föltenni, hogy ennek a jelenségnek bizonyára óriási mitológiai háttere van, esetleg azt is, hogy közel-keleti mítoszokkal össze­hasonlítható. Minden bizonnyal a harmadik lehetséges magyarázat­hoz kell tartanunk magunkat: valamilyen neolitikus­rézkori hagyomány első régészeti nyomát találtuk meg, amelynek egyelőre legfeljebb a típusát, elképzelését ta­lálhatjuk meg másutt, de epikusán (elmondva) nem tud­juk megfogalmazni. Ebben az esetben a hovatartozás csupán az egyes jelenségek és lelőkörülmények tipoló­giája alapján dönthető el. Egyenkénti részletekre kell hát bontanunk a balatonmagyaródi gödör kultikusnak vélt jelenségeit és külön-külön összehasonlítanunk az e terü­leten közvetlenül előtte, utána élt, illetve vele egyidejű, de a szomszédos területeken előforduló kultikus jelensé­gekkel, mégpedig ebben a sorrendben: 1. Tekintve, hogy a gödörben és környékén talált le­letanyag egyértelműen a Balaton-Lasinja-kultúra korai fázisára jellemző formákból áll, joggal fordulhatunk az azt megelőző korszak, a neolitikum vége, és a koraréz­kort jelentő fiatal lengyeli kultúra ideje felé. A gödörbe temetkezésre valóban sok példa akad, előfordult elsősor­ban a kései lengyeli kultúrában, valamint a morva festett és a legfiatalabb Stichband körben, de ismeretes a Bala­ton-Lasinja-kultúra elterjedési területétől délre, a Sopot­és a Vinĉa D1-D2 kultúrákban is. Ezek közül a legfontosabbak: a lengyeli kultúra végső szakaszának lelőhelyén, Veszprém-Felszabadulás úton került elő egy apszisos ház, amelynek alapárkában egy kb. 6 éves gyermek feküdt. E lelet alig valamivel lehet idősebb, mint a balatonmagyaródi gödör anyaga. A lengyeli kultúra egyik, ma még nem kellőképpen értett furcsasága, hogy míg a keleti részében nagyobb, rendezett temetőket találni (pl. Aszód, Zengővárkony), addig a kultúra nyugati területein, Ausztriában és a mor­va festett körben csupán egy-egy gödörben eltemetett halott, vagy még inkább csupán egyes eltemetett emberi maradványok, részleges temetkezés nyomai kerülnek elő. Ez természetesen nem minősülhet szokványos te­metkezésnek, a telepekhez tartozó rendes temetők eddig ismeretlen okból nem maradtak ránk. Tekintve, hogy a szomszédos ausztriai területeken, Szlovákiában és Mor­vaországban a lengyeli kultúra egésze a jól kutatott idő­szakokhoz tartozik, a Dunántúl nyugati részében pedig

Next

/
Thumbnails
Contents