Évezredek üzenete a láp világából, 1996

A királyi hadiút mentén 155 Szőcsényben a gótikus plébániatemplom körül szintén az 1550-es években épült meg a négyzetes alaprajzú, árokkal övezett vár (73.kép). 1566-ban azonban ez sem tudott ellenállni a töröknek. Tahy Ferenc újjáépítette, majd hármas árokrendszerrel vette körül. Kanizsa elfoglalása után a törökök birtokukáb került. Csákányban a község földesurai a Koroknai Allya család által épített és 1543 után a szerzetesek által elhagyott ferences kolostorból lett vár. Az 1566-os török pusztítás után épült újjá. 1569ben védői sikeresen verték vissza a török ostromot. Kanizsa elestekor került török kézre s pusztult el. Már a középkorban meglevő erődítmény volt Szenyér. A várat a Szigetvárt is építő Tapsonyi Anthimi család emeltette a 15. században, amely 1464-ben már állt. Amikor 1555ben a törökök elfoglalták Somogyot, Szigetvár mellett ez az egyetlen erősség maradt magyar kézen. 1556-ban védői sikeresen visszaverték az ostromlókat. 1566-ban azonban őrsége sorsára hagyta. Újjáépítése után egy ideig még magyar végvár az 50x50 méter alapterületű, négyszög alakú erődítmény. Ekkor épülhetett az a rövid életű erősség is, amely Főnyed-Várszigeten került feltárásra (157.lh.). A négyszög alakú, kb. 70x90 méter területű földsánccal és mély árokkal körülvett építményben a múlt század második felében még látszottak az alapfalak is. A legutóbbi évtizedekben azonban a terület 80-90 százalékát földnyerési célból elhordták, csak északi oldalon marad meg pár méter belőle. Ma a várárok az északi, nyugati és az ÉK-i oldalon látható még, délen csak az árok külső rézsűje maradt meg. A vár belső területe 45x34 méter lehetett (kb.0,15 hektár), melyet 16-20 méter széles árok övezett. Az árkok alja eredetileg vízszintes volt, 10-11 méter talpszélességgel. A várat cölöpfal övezte, a cölöpöket 40-50 cm széles, 130-150 cm mély árokba állították. Az ENy-i ill. ÉK-i sarkokon ugyanilyen szerkezetű bástyák helyét sikerült megfigyelni. Sajnos az erődítménnyel kapcsolatos írásos dokumentumra nem sikerült bukkanni. Az előkerült leletek 16. századi edények, kályhaszemek és fémtárgyak, valamint a vár szerkezete alapján bizonyosra vehetjük, hogy olyan vár állt a Kis-Balaton mocsarai között, melyet a török veszedelem időszakában emeltek. Leletanyaga egyértelműen mutatja, hogy nem török építkezésről van szó, így tehát csak 1540-es évektől 1600-ig terjedő időszakban állhatott. Kanizsa várának eleste után a terület, ahol állt, török uralom alá került. A Kis-Balatontól északra, a Zala megyei Keszthelyen a földesurak a ferencrendi kolostort alakítják erődítménynyé (40.lh.) (74.kép), Zalaváron a meglévő erődített kolostort fejlesztik tovább (85.lh.) (75.kép). Palánkfalakkal, sarkain kerek bástyákkal veszik körül. Széles vizesárkot ásnak köréje, melynek külső oldalán sáncot emelnek, rajta újabb palánkfalat, kisméretű félköríves és szögletes bástyákkal. A mocsárvilág déli végénél a hídvégi átkelő megvédése céljából Komárban (Zalakomár) az 1444-ben emelt várat építik át (76.kép). A nagy alapterületű, a mocsár peremére épített, két részből álló palánkerődítmény a Kanizsa előtti végvárvonal legjelentősebb, legfontosabb tagja (130.1h.). Belső várában téglaépületek álltak. Maradványaik az itt ásott kutatóárkunk alapján több méter vastag törmelékréteget alkotnak. Sokkal nagyobb külső várában faépületekben, istállókban volt elhelyezve a huszárság. Komár őrségének létszáma is mutatja fontosságát, amely messze meghaladta az összes környező erősségét. Ezeknek a váraknak az alaprajzát zömmel korabeli felmérésekből ismerjük. Szerencsés módon 1569-ben Giulio Turco olasz hadmérnök a bécsi haditanács megbízásából lerajzolta a dunántúli várak jórészét, abból a célból, hogy eldönthessék, fenntarthatók avagy lerombolandók. A bécsi hadilevéltárban megmaradt rajzok értékes dokumentumai a korszak várépítészetének. Nemcsak nagyobb erődítmények, hanem kisebb út- és átkelőhely-ellenőrző erődök is épültek, ahol a nagyobb várak őrségének egy része állomásozott. Ilyen kis erőd lett a koloni templomból (125.1h.), ilyen épült a Zala folyó átkelőjénél Hídvégen (113. és 72.lh.), Zalavár mellől pedig kettőt is ismerünk, a Várikát (84.1h.) és a récéskúti bazilika romjai fölé emelt őrtornyot (80.1h.). A várakban királyi katonaság állomásozik, de jelentős szerepe van a földesúri haderőnek is. A várak ellátása egyre nehezebb, az állandó hadjáratok, kölcsönös rajtaütések miatt a vidék lakossága folyamatosan csökken, a hajdan virágzó településeken csak néhány házat írnak össze az adószedők. A népesség egy része távolabbi vidékekre költözik, mások a Balaton környéki mocsárvilág szigetein próbálnak elrejtőzni. A szigeteken ássák el összegyűjtött pénzüket is, melyért gyakran már nem tudnak visszatérni. Ez az időszak Magyarországon a reformáció elterjedésének kora. Az országban már az első időben megtaláljuk Luther és Kálvin híveit, a 16. század második felére már ők vannak többségben. Különösen jelentős a reformáció a végvárak mellett megnövekvő településeken, ahová a környék lakossága menekült. A végvárak katonái szinte kivétel nélkül az új hitet vallják. A század végére a komári (zalakomári) vár melletti településen református püspöki székhely létesül, kiskomáromi egyházmegye néven (131 .lh.). A vidék pusztulása a tizenötéves háború alatt vált teljessé (1593-1608). Eddig az időpontig - bár egyre kevésbé - a várak rosszul fizetett katonasága még meg tudta védeni a falvakat a török lovasság beütései ellen. Miután azonban sokszor évekig elmaradt a zsoldfizetés, gyakran ők raboltak maguknak a lakosságtól élelmet. A háború kitörése után már nem portyázok, adóbehajtók, hanem nagy hadseregek járták a térséget. 1594-ben a Balaton vidéken az első hadműveletek kedvezően indultak, sikerült néhány kisebb török várat visszafoglalni