Évezredek üzenete a láp világából, 1996

154 Vándor László Török kor (Vándor László) A belsőleg meggyengült magyar királyság, amelynek a keresztény Európa segítségét is nélkülöznie kellett, 1526. augusztus 29-én a mohácsi síkon (a Duna mellett) súlyos vereséget szenvedett I. Szulejmán hadaival szemben. A csatatéren elesett II. Lajos király és vele együtt az egyházi és világi vezetők (köztük az ország két érseke, az országbíró) közül sokan. A szultán bevonult az ország fővárosába, Budára, majd ősszel kivonta hadait az országból. Hiába vonultak azonban el a török csapatok, a meghasonlott, szétzilált ország nem tudott talpra állni. A rendek egy része Szapolyai János erdélyi vajdát választotta királlyá (1526-1540), aki a mohácsi síkról elkésett, érintetlen erdélyi hadak felett parancsnokolt. A többiek inkább a nyugati segítségben reménykedtek, és Habsburg Ferdinándot, ausztriai főherceget, V. Károly császár öccsét, II. Lajos király özvegyének, Máriának a bátyját választották meg (1526-1564). A két király közti belháborúk felőrölték az ország maradék erejét, miközben I. Szulejmán 1529-ben Bécsig, 1532-ben a nyugat-magyarországi Kőszegig nyomult előre, mindkétszer sikertelenül. Ez utóbbi hadjárat során dúlták végig először török hadak a Balaton vidéket, Somogy és Zala vármegyét, égették porrá a falvak egy részét. 1541-ben Szulejmán elfoglalta Budát, vele az ország közepét, a Duna vonalat, és létrehozta birodalma első magyarországi tartományát (vilajet). Erdély János király fia, János Zsigmond vezetésével a töröktől függő önálló fejedelemséggé alakult, míg a magyar királyság megmaradt északi és nyugati részein a Habsburgok uralkodtak. A három részre szakadt országban másfél évszázadra állandósult a háborús helyzet, a folyamatosan nyugat felé törekvő török birodalom ellen a Dunántúl területén folyt a küzdelem. Kialakul az első védelmi vonal, amelynek kulcserődje a Balatontól délre Szigetvár lesz. A somogyi és zalai földesurak sorra erődítik meglévő váraikat, kastélyaikat, újabb erődítményeket emelnek a kúriák, templomok, avagy a protestáns földesurak által elüldözött szerzetesek után üresen maradt kolostorok köré. Az 1550-es években Tojgun budai pasa sorra elfoglalja a Balatontól délre fekvő kisebb somogyi várak nagyrészét, majd sikertelen kísérletek után 1566-ban maga I. Szulejmán vezeti a hadjáratot a bekerített Szigetvár ellen. A hosszú ostrom alatt maga a szultán is meghal, a segítségre hiába váró védők maroknyi életbenmaradt csoportja, gróf Zrínyi Miklós vezetésével öngyilkos kirohanással fejezi be életét. A török csapatok az ostrom alatt és után végigégetik Dél- és Nyugat-Dunántúlt. A határ a királyi Magyarország és a török között a Balaton vonala lesz. A környék falvai, hogy életben maradjanak, messze a védelmi vonalak mögött is adót fizetnek a törököknek. Az új védelmi vonal 1566 után a Balaton és a Dráva folyó között, Kanizsa (ma Nagykanizsa) vára körül szerveződik. Az addig magánkézben lévő várat a király megszerzi, és megalakítja a Balaton-Dráva közti főkapitányságot. A kanizsai vár előtt, annak vonalában és mögött, mélységben tagolt védelmi vonalak épülnek ki. Gyors ütemben kell várakat építeni, ezért általában a rendelkezésre álló anyagokból, elsősorban fából és földből építkeznek. Maga a kanizsai vár is ilyen anyagból épül ki, hatalmas ötszög alakú, olaszbástyás korszerű erőddé. A védelmi vonal keleti pereme a Kis-Balaton és a Nagyberek közötti észak-dél irányú dombvonulat északi felén húzódott. Kialakításánál a meglevő erődítmények átépítése látszott a legcélravezetőbbnek, de épültek új várak is. A Kanizsai Főkapitányságnak a maradék Somogyot őrző várai közül a legészakibb Kéthelyben már 1555 után épült egy kisebb erődítmény, ezt azonban a törökök 1566-ban lerombolták. Helyére Kanizsa első két főkapitánya Tahy Ferenc és Thúry György épített egy kb. 20x20 méter alapterületű, sarkain rondellás, 8-10 méter széles, 5-6 méter mély árokkal és sánccal körülvett palánkvárat. A kis erősség egészen 1588 őszéig dacolt az ellenséggel, amikoris a törökök elpusztították. 72. kép: Szőcsény vára G. Turco felmérése