Évezredek üzenete a láp világából, 1996

A királyi hadiút mentén 153 kedelem Stájerország irányába is. A főutak mellett fekvő falvak mind lélekszámban, mind jelentőségükben megnövekedtek. A 14-15. század fordulóján a Balaton parti Keszthely növi ki magát a térség központjává. A település a Nagy Lajostól kapott kiváltságok segítségével mezővárossá fejlődik. De vásárjogokat kap 1397-ben Szabar, 1427-ben Zalavár, 1449-ből pedig a Komári vásárról is tudunk. A 13. századi fejlődés után megtorpant Komár ekkorra lesz mezőváros, de azzá fejlődik Kolon és Magyarod is. A 16. század elején Zalavár is megkapja a mezővárosi jogokat (40.,95.,103.,131.,125.,186.1h.). Keszthely a 14. század elején királyi birtok, 1378-ra azonban már Nagy Lajos király kedvelt híveinek, a Lackfiaknak a kezében találjuk. Lackfi István nádor emeli 1368-ban az itteni Szent Lőrinc kápolnába betelepült ferencrendi szerzetesek számára azt a gótikus kolostort és templomot, amely a század vége felé készült el. A remek arányú templom és a benne előkerült freskók a Balaton vidék legépebben megmaradt 14. századi, reprezentatív gótikus emlékei. A templom őrzi az alapító nádor márvány síremlékét is, aki Zsigmond király elleni lázadásáért 1397-ben lefejeztetett. A templom feltárása során a gyökeresen átépített kolostor több szép kőfaragványa is előkerült. 1427-ben Keszthely a Gersei Pethő családé lesz, akik a ma álló Festetics kastély helyén építik fel saját rezidenciájukat. A gótikus udvarház ma már éppúgy nem látható, mint az általuk emelt Szent Miklós kápolna és az 1513-ban mellette emelt kőház (40.1h.). 1355-ben I. (Nagy) Lajos király Komárt más környékbeli birtokokkal a budai káptalannak adta. Ezidőtájt került a wilhelmiták kolostora az ágostonos rend kezébe, akiknek Szent Erzsébet kolostoráról 1356-ban olvashatunk (132.1h.). A legnagyobb birtokosok a térségben a 15. században a Marcaliak lettek, akik az Alsó-Zala völgy jórészét sajátjuknak mondhatták. Ekkor emelték Zalavártól északra, a folyó egyik szigetén Szentgyörgyvár várát. Ez a nagybirtok, amely a század végén öröklés útján az ország másik nagyhatalmú családjának, a Báthoriaknak a kezébe került, egészen Kolonig nyúlott, és hozzá tartozott tárgyalt lelőhelyeink közül még Magyarod, Szentiván és Hídvég is (113.,186.,160.1h.). Feltárásra került Balatonmagyaród Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kápolnája. A gótikus teremtemplom téglából épült, kapuja nyugatra nézett. A körülötte lévő temetőt mély árok övezte. Mellékleteket elsősorban a gyermeksírokban találtunk. A kisleányok pártadíszei mellett kiemelkedő lelet volt egy kisfiú sírjából előkerült öv csontveretsora (160.1h.). Nagyon szép párták kerültek elő az egykori Fenék falu temploma körüli temetőből, melyekből egyet in situ mutatunk be (39.Ih.). A korszak jellegzetes női viseleti darabjai voltak a díszes kontytűk is. 71. kép: Csont övdíszek Balatonmagyaród-Pusztaszentegyház 125. sírjából Kolon mezőváros a 15. század végén mintegy 1,5 km hosszú, egyutcás település volt, amely a főútvonal mellé rendeződött. Számos kemence, tárológödör feltárása mellett itt tártunk fel egy parasztportához tartozó földfelszíni melléképületet, amely a 16. század első felében, az első török támadások során égett le. A sövényfalas, tapasztott épület romjai között maradt az itt raktározott cserépedény készlet és néhány vastárgy is. A kollekcióból egy pecsételt díszű talpas poharat, és a jellegzetes főzőedényeket emelhetjük ki (125.1h.), melyek a vidék késő középkori kerámiaművességét reprezentálják. Ebben az időszakban a falusi porták zömét még kemencével fűtötték, de már a módosabb portákon találkozhatunk a nemesi udvarokban régebb óta divatos cserépkályhákkal is. Ezekre azonban csak szórványosan előkerült töredékek utalnak.