Évezredek üzenete a láp világából, 1996
Kelet és Nyugat határán 129 „város" kifejezés azonban nem fedi le a későbbi középkori város fogalmát, mégcsak városcsírának sem nevezhető. Ennek a településagglomerációnak ugyanis - hasonlóan a morva sáncvárakhoz - mások voltak a szerveződési elvei. Valójában nemesi udvarházak konglomerátuma, a hozzájuk kapcsolódó - de nem külön települési egységbe tömörült - kézműves, kereskedő és szolgáltató réteg házaival. E rétegnek nincs sem gazdasági, sem jogi különállása, s az állandó piac sem alakult még ki. Mégis, mint közigazgatási és egyházi központ, amelyik nagyobb tömegű népességet koncentrált és ráadásul egy fontos nemzetközi kereskedelmi és hadi út - az Adria-Kijev közötti, a Kárpát-medencét diagonálisan átszelő út mentén feküdt, s amelynek több tíz kilométernyi ellátási és vonzáskörzete volt, betölthetett bizonyos, szervező, irányító funkciókat, s a távolsági és belföldi cserekereskedelem természetes központjává válhatott. A Mosaburg/Zalavár köré települt népesség egy része a magyar honfoglalás (896-900) idején is itt maradt, részben talán a Vársziget jól védhető sáncai mögé húzódott. A fenékpusztai erődöt feltehetően ostrommal foglalták el, mivel védműveiben mindenütt égésréteg zárja a 9. századot, az erőd belsejében pedig több helyen is találtak jellegzetes honfoglaló magyar nyílhegyet. A Mosaburg/Zalavár körül a 9. század közepén nyitott temetők egy része a 10. század elején megszűnt, másik felét a 10. század első felében is tovább használták (ld. pl. a jelleg111. BALATONMAGYARÓD - BRÚNER SZIGET I. A felszíni megfigyelések alapján néhány kőtűzhelyes, félig földbe mélyített házból álló kis telep állhatott itt, amely a talált edénytöredékek alapján a 9. századra keltezhető. A szigeten nyitott két kutatóárokban települési objektum már nem volt megfigyelhető. Horváth L. - Szőke B. M. ásatása (Kis-Balaton 1.1h.) 112. BALATONMAGYARÓD - BRÚNER SZIGET II. Kis település maradványa a 9. századból: egy sekély földbe mélyített ház maradványai és néhány gazdasági funkciójú gödör (tároló verem, ól) mellett két, pontosan K-Ny tájolású sír került elő. Az egyik sírban az elhunyt bal vállán egy vaskés feküdt. Szőke B. M. ásatása (Kis-Balaton 2.1h.) 124. BALATONMAGYARÓD - FEKETE-SZIGET. Kétrétegű település, melynek fiatalabb fázisa valószínűleg a 9. század második felére keltezhető. Részletesebben ld. „Az avar kor vége" c. fejezetnél. 113. BALATONMAGYARÓD - HÍD VÉGPUSZTA, DÉLI RÉV Nagyobb település a 9. század közepe tájától zetesen honfoglalás kori lant alakú bronzcsatokat Esztergályhorváti-Alsóbárándpuszta több sírjában). A magyarság kulturális hagyatéka azonban sem a telepek, sem a temetők leletanyagából nem mutatható ki nagyobb számban, a Dunántúl új uraival való kapcsolat tehát igen laza, felületes lehetett. A magyarok vidékünkre valószínűleg csak a politikai fennhatóságot terjesztették ki, népileg egyelőre nem szállták meg. Változás akkor következett be, amikor a magyarok kénytelenek voltak a nyugat-európai kalandozásokkal felhagyni (933: Merseburg mellett Riadenál, 955: Augsburg mellett a Lech folyó mezején elszenvedett vereségek), s a Kárpátmedencében véglegesen letelepedve, a magyar állam szervezetének kiépítésével az addigi népességi, települési viszonyokat mélyen átalakították. Ettől az időtől kezdve szinte egycsapásra elnéptelenedtek a szigetek és az Alsó-Zalavölgy ill. a Kis-Balaton partvidékének telepei, megszakadtak a temetkezések (szinte egyedüli kivétel Vörs-Papkert „B" - ld. erről külön fejezetben -) ugyanakkor új települések és temetők létesültek a zalavári és fenékpusztai halomgerinc ill. a zalaapáti dombhát magasabb pontjain. Ezek leletanyaga a formálódó magyar köznépnek az egész ország területéről ismert régészeti hagyatékával azonos. Ezzel vidékünk nemcsak politikailag, de kulturálisan is végleg betagozódott a magyar állam szervezetébe. a 10. század közepéig. A több mint 70 települési objektumból 22 félig földbe mélyített ház volt kőtűzhellyel, nyílt túztérrel a ház közepén vagy a ház falába vájt kemencével. A telep nyugati szélén egy sor szabadban álló kenyérsütő kemence állt, köztük több olyan nagyméretű munkagödör, melynek falába több tapasztott aljú kemencét is vájtak. A házak egy része annyira sekélyen lemélyített volt, hogy régészetileg csak kőtűzhelyük volt megfigyelhető. A házakban gazdag kerámiaanyag volt, több házból is került elő polírozott felületű, sárga kerámia, továbbá apróbb használati eszközök, mint kések, sarlók, borotvák, ill. ékszerek, így gyűrű, üveggyöngycsüngős, karantán típusú fülkarika stb. A házak között néhány egykorú sír is feküdt. A sírok tájolása Ny-K, az egyikben edény, tarsoly ún. morva típusú tűzcsiholóval, vésett díszű csont tégellyel és egy vaskés volt a halott mellett. A település egy 876-80 táján kelt oklevél szerint Gundbato diakónus Quartinaha nevű birtokával lehet azonos. Horváth L.-Szőke B. M.-Vándor L. ásatása 1980Lelőhelykataszter:
