Évezredek üzenete a láp világából, 1996

Kelet és Nyugat határán 123 Karoling-kor (Szőke Béla Miklós) 833 táján váratlan esemény zavarta meg a Dunától északra elterülő Kisalföld népeinek életét. Mojmír morva fejedelem elűzte Pribinát, a Nyitrán székelő fejedelmet, aki családjával és a kíséretében maradt nemesekkel, har­cosokkal Ratbod (Ratpod) comeshez, Oriens tartomány prefectusához menekült. Ratbod Regensburgba, Német Lajos császárhoz küldte Pribinát, ahol az hűséget eskü­dött a keleti frank uralkodónak, majd a salzburgi érsek­séghez tartozó Treisma (Traismauer) helységben, Szt. Márton templomában a császár parancsára meg is ke­resztelték őt. Hamarosan valamiféle viszály támad Ratbod és Pribina között, menekülnie kellett a comes udvarából. A bolgárokhoz ment Sirmium környékére, de nem sokáig időzött ott, mert röviddel utóbb befogadta őt a Dráva-Száva közi szlávok vezetője, a Ratboddal szin­tén hadilábon álló Ratimar herceg. A menedéknyújtás kapóra jptt Ratbodnak, aki immár nyíltan indíthatott hadjáratot Ratimar ellen. Radbod hadseregének túlereje elől Ratimar a Száván túlra menekült, s eltűnt a történe­lem sülyesztőjében, Pribina azonban övéivel Sa­lachóhoz, Krajna grófjához futott, aki befogadta s újra kibékítette Ratboddal (838). Pribina hamarosan annyira megkedveltette magát Ratboddal és annak környezeté­vel, hogy Német Lajos most már azok kifejezett kérésére adta hűbérbirtokul (beneficium) Pribinának „Alsó-Pan­noniának egy részét a Sala nevezetű folyó környékén. Itt kezdett el akkor lakni, és elkezdte körös-körül össze­gyűjteni a népeket, és elkezdett terjeszkedni azon a föl­dön". {Conversio Bagoariorum et Carantanorum с 11. Györffy 1958. 154). Míg Pribina élete szerencsés fordulatot vett, az őt el­űző Mojmír bukást hozó háborúságba került Német La­jossal. A keleti frank uralkodó ellene fordult vazallusa helyett annak unokaöccsét, Rasztiszlávot segítette a trón­ra. A harcban feltehetően hatékony segítséget nyújtott Pribina, aki feltűnő egybeeséssel éppen ebben az évben 100 mansio (egy mansio = egy család megélhetéséhez szükséges földdarab) birtokot kapott a Valchau (Wulka ?) folyó mellett, a következő évben pedig Német Lajos teljes tulajdonába {in proprium totum) adta neki mindazt a földet, ami addig hűbérbirtoka volt - kivéve a salzburgi érsekségnek juttatott területeket. 850-re meg­épült Pribina székhelyén, Mosaburg/Zalaváron az első templom is, amit Liupram salzburgi érsek szentelt fel ja­nuár 24.-én Mária Istenanya tiszteletére. Ekkor engedé­lyezte az érsek Pribina udvari papjának, Dominicusnak, aki korábban Német Lajos kancelláriáján nótárius volt, és a regensburgi érsekség alá tartozott, hogy az ő egy­házmegyéje területén is misét mondhasson, ahogy azt az papi rendtartás (ordo preshyteratus) megkívánja. 852­53-ban Salapiuginni] (a Zala kanyarulatánál) szentelt az érsek templomot Szt. Péter és Hrodbert tiszteletére, majd Pribina kérésére mesterembereket, kőműveseket meg festőket, kovácsokat és ácsokat (murarios et pictores, fabros et lignarios) küldött, s maga építtetett Pribina vá­rosában {infra civitatem Priwinae) egy tiszteletreméltó templomot, hogy ott egyházi tevékenységet, zsolozsmá­zást (?) folytathassanak {officium ecclesiasticum colere). Ebben a templomban pihentek eltemetve Szt. Adorján (Adrianus) vértanú csontjai. Ezidőtájt hallunk Pribina városában {in eadem civitate) egy harmadik templomról is, melyet Keresztelő Szt. János tiszteletére építettek, de sem az építtető személye, sem az építés ideje nem is­mert. Pribina tevékeny templomépíttető, működése alatt a vidéken 13 további templom épült, melyeket a salzburgi érsekek, Liupram és Adalwin szenteltek fel. Udvarában pedig Dominicus halála után is jelentős személyek töltöt­ték be a presbiteri, majd esperesi tisztséget. Előbb Swarnagel, a kitűnő egyházi tanító {praeclarus doctor) érkezett Salzburgból diakónusokkal és klerikusokkal, majd 859 után Altfrid, aki minden tudományok mestere {magister artis), s mint ilyen, kitűnő építőmester is. Adalwin érsek esperessé {archiepiscopus) nevezte ki, hogy ő utána az egész itteni népnek legyen lelki gondo­zója - s nem utolsósorban azért, hogy ezzel is csökkent­se az ekkor Pannoniában tevékenykedő térítő püspök, Osbaldus befolyását. Osbaldus chorepiscopus ugyanis igyekezett a tartományi egyházak, így Salzburg különál­lásának letörésében I. Miklós pápa segítségére lenni, s támogatta a pápának azt a törekvését, hogy egyházi ügyekben a Szentszék kizárólagos fennhatósága érvé­nyesüljön - remélve, hogy jutalmul Pannoniában önálló püspökséget létesíthet. Osbaldos halála (863) után az Altfrid utódául kinevezett Richpald szintén esperesként tevékenykedett Mosaburg/Zalaváron. Pribináról utoljára 860-ban hallunk. Február 20-án még Regensburgban volt, ahol Otgar apát kérésére meg­erősítette adományát, amit Salapiuginnál a nieder-al­taichi kolostor részére tett, ezután azonban feltehetően csatlakozott ahhoz a hadjárathoz, melyet Német Lajos fia, Karlmann és a vele szövetkező Rasztiszláv morva herceg lázadásának leverésére indított. Morva fegyvertől eltalálva a harcmezőn lelte halálát, 861. március 21-én már fia, Kocel jelent meg Regensburgban, hogy ado­mányt tegyen a freisingi apátságnak. Az apja nyomába lépett Kocel még Nyitrán született, 850 táján érte el a felnőttkort, ekkor ugyanis a náluk vendégeskedő Liupram érseket ő kisérte a nemesek élén vidéki útjára, Sandrat és Ermperht papok {presbyter) templomainak felszenteléséhez. 859-ben a valószínűleg a bajor Wilhelm családból származó anyja után örökölt

Next

/
Thumbnails
Contents