Évezredek üzenete a láp világából, 1996

Kelet és Nyugat határán 119 4. csoport: magyar köznépi temetkezések (X. század 2. felének) leletei Az Árpád-kori magyar köznép legkorábbi leletanyagát a pödrött végű ezüst hajkarikák, lépcsős fejű, poncolt díszű gyűrűk, egyszerű bronz huzalkarperecek, hordó alakú ezüstfóliás gyöngyök, ezüst- és bronzlemezből készült füles gombok, csörgők alkotják. Fiatal lány bolygatott temetkezése mellől (96. sír) került elő az a bizánci előképet tükröző, üveg- és féldrágakő-berakásos aranyozott bronz gyöngyszem, melynek párhuzamait elsősorban XI-XII. századi dél-oroszországi kincsleletekben ismerhetjük fel. A klasszikus ún. „BjeloBrdo-i" együttesek és a magyar királyok éremleleteinek hiánya azonban azt valószínűsíti, hogy a temető legkésőbb a XI. sz. elején lezárul, tehát IX. sz-i bizánci előképei alapján ez a gyöngy is besorolható a X. század végi lelethorizontba. * * * A hagyományos régészeti elemzésen túl további lehetőségeket nyújtanak a természettudományos kutatások a lelőhely feldolgozásában. A történeti antropológia vizsgálati módszerei - egyes kivételes, egyedi esetektől eltekintve - jelenleg nem teszik lehetővé a népesség csoportjait alkotó egyének közötti genetikai kapcsolat, rokonság meghatározását. A temetkezések relatív időrendje és a csontmaradványok szerológiai vizsgálata alapján azonban lehetséges bizonyos „családszerkezeti" összefüggések valószínűsítése. A kémiai analíziseket, azok eredményeinek értékelését a nemrég elhunyt Lengyel Imre professzor végezte el a Szív- és Érsebészeti Klinika laboratóriumában. A vörspapkerti kora középkori temető feltárt részéből mintegy 400 egyént vizsgált meg. Eredményei alapján három nagy időrendi csoportot lehetett elkülöníteni. Az első egységhez az összes vizsgált csontmaradványnak csak jelentéktelen, alig 5 %-os csoportja tartozik. Ez a kis, önmagában zártnak tűnő népességtöredék időrendjét tekintve messze megelőzi a következő, középső csoportot, amelyhez semmiféle szerogenetikai kapcsolat sem köti. A második nagy időrendi egységbe a vizsgált vázmaradványoknak közel 85 %-a sorolható. Ez, a mintegy 150±30 év alatt eltemetett csoport három (később részletezendő) időrendi alcsoportba sorolható. A harmadik nagy időrendi egység temetkezései rövid, mintegy 50±20 éves megszakítással követik a középső csoport utolsó betemetkezéseit. Az ide tartozók az összes vizsgált eset 10-12 %-át teszik ki. Szerogenetikai szempontból ez a kronológiai csoport az 1990-ig feltárt temetkezések vizsgálatakor nyitottnak tűnt, a középső csoporttal nem mutatott hasonlóságot. Ezek a megállapítások az ekkor még nem teljesen feltárt, magyar köznépi leletekkel jellemezhető csoportra vonatkoznak. Érdemes kissé részletesebben foglalkoznunk a középső időrendi csoporttal. Ennek legkorábbi alcsoportja feltehetően egy még másutt született generáció felnőttkorban elhunyt tagjainak a temetkezéseivel indul. Az eltemetettek száma a második alcsoportban éri el a maximumot, majd az utolsó alcsoport temetkezésének idején úgy szűnik meg a temető használata, hogy maga a népesség még tovább él. A temetkezések másutt folytatódhattak. Amikor az első alcsoport temetkezéseinek a száma felfutott, azaz második generációja virágzásának az idején, akkor kezdtek el temetkezni a középső, második alcsoport tagjai. Amikor a második alcsoport második generációja temetkezéseinek számával megközelíti az összes, ehhez az alcsoporthoz tartozó temetkezések felét, akkor az első alcsoport harmadik generációjához tartozók temetkezéseinek száma csökkenni kezd. A második alcsoport harmadik generációja idején jelentősen csökken a betemetkezők száma. Úgy tűnik, hogy még tartanak az első és a második alcsoport utolsó generációinak egyre fogyatkozó létszámban történő temetkezései, amikor már nyugvóhelyükre kerülnek a harmadik alcsoport első képviselői. A középső nagy kronológiai csoporton belül, annak egyes alcsoportjai között feltételezhető genetikai kapcsolatok megítélésére olyan számítógépes elemzési módszert alkalmaztunk, melynek során a rokonsági fok valószínűsítéséhez a sírok közötti távolságok, a vércsoport, az életkor, a nem és a csontszerkezet adatainak matematikai-statisztikai elemzése szolgált alapul. A biokémiai módszer segítségével meghatározott időrendi egységeket a régészeti leletanyag alapján kialakult csoportokkal a következőképpen azonosíthatjuk: Az első kronológiai csoport a kora bronzkori kisapostagi kultúra csontvázas temetkezéseit takarja. Teljesen jogos tehát az a megállapítás, hogy messze megelőzve a következő időrendi egységet, közöttük semmiféle szerogenetikai kapcsolat nincs. A második kronológiai csoport a késő avar kori, az ún. IX. századi és a magyar honfoglalás kori népesség (pontosabban a betelepülők legelső generációinak) tárgyi hagyatékával rendelkezik. - Az időben egymást részben fedő alcsoportok éppen ezeknek a régészeti kategóriáknak felelnek meg! Amikor a genetikai-szerológiai eredményeket és a régészeti leletegyütteseket azonos térképen ábrázoltuk, több esetben azt kellett tapasztalnunk, hogy a biokémiai módszerekkel meghatározott etnikai-biológiai csoportokon belülre régészetileg különböző korszakokba sorolható személyek kerültek. A temető folyamatos használatának lehetőségére végülis az alábbi jelenségek mutatnak: Kevés a szuperpozíció annak ellenére, hogy a temetkezés viszonylag sűrű. A temető középső részének déli