Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995

kettesben (1902), Édes jó anyám betegen (1905) és így tovább az enteriőr korszak egésze. A példa azt mutatja, hogy Rippl-Rónai művészi fejlődésében nem elvi következetesség érvényesült. Megjegyezzük, hogy a nabik teoretikus művésze, Maurice Denis is hanyatló ívben zárta életművét. Rippl-Rónai gondolkodásának természetét világítják meg a következő mondatok, amelyeket egy rajzán olvashatunk: Ha valaki egyszerűen gondolkodik és egyszerűen lát, annak nem lehetnek nagy nehézségei művei kivitelében. Ha az emberek nem volnának oly complikáltak gondolkodásukban, mint amilyenek, sokkal könnyebben bírhatnak el az élet nehézségein és sokkal egyszerűbben oldanák meg kötelességüket. Ha az emberek egyszerűen gondolkodnának, úgy sokkal szerényebbek lennének megjegyzéseikben (és maguk viseletében). О tehát nem eszmei mozgatóerőtől vezetve, hanem a pozitív létezés, a helyhezkötődés örömei által a vizuális eszköztár játékos variálásával formálta képeit. A stílusokat variáló otthon-téma arra a nagyon változatos összképre is magyarázatul szolgál, amelyet Rippl-Rónai teljes életműve nyújt. A sokféleségben a sajátos Ripplis zamat mindig átütő lényegú, állandó tényező. A közeli barát, Móricz Zsigmond Rippl beszédmodorának somogyi akcentusát idézve próbálta a művész külsőségekre ügyelő, de közvetlen, őszinteségből kimozdíthatatlan, őseihez hűséges lényét érzékeltetni. A korszak művészettörténeti értékelését Bernáth Mária így adja meg: Összegezve a Rippl-Rónai interieur-korszakáról írottakat, tehát asszimilációs érdemeit a posztimpresszionista szintézis magyar talajba plántálásában, vagyis a modern európaiság és a magyar zsáner közötti hídszerepében látom. Az "impresszió" felfokozódva átlendül a kiér le Its ég be és az állandóságba és "vallásos jelleget" nyer. A nagybányai úton kívül RipplRónainak éppen az interieur-képeiben megfogalmazott tudatos vagy öntudatlan programja modernizálta a XX. századi festészetünket. Akkor és annyit végzett el, amikor és amennyit kellett, hogy impulzust adjon annak a közegnek, amelybe visszatért. SZOMORÚSÁG. 1903.