Horváth János: Rippl-Rónai emlékkönyv, 1995

Inkább szerettem gyermekkoromban játszani, madarat fogni. Sokszor nem mentem iskolába és Ivánfán, Kapihegyen, Cserihegyen madarat kergettem, fülemilét fogtam... Rajzolni nagyon szerettem. A legjobb rajzoló voltam a gimnáziumban. Eleinte kinevettek, lenéztek a rajzolásomért, de aztán elismerték. A fiúk széttépték a rajzaimat, mert mindent nagyon pontosan lerajzoltam. Német könyvekből rajzoltam képek után, a fiúkat, az osztályt csak úgy! -mesélte a művész. 1875-ben gyógyszerészinas lett a Fő utcai Arany Oroszlán Patikában. A segédlevél után 1879-8l-ben Budapesten megszerezte a mester-oklevelet is. A fővárosi élet nyugtalanná tette. A kaposvári gyógyszertárba visszatért, de csak néhány hónapig volt maradása. Elment házitanítónak gróf Zichy Ödönhöz és egyre makacsabbul fürkészte a művészi tanulmányok lehetőségét. Miközben két úrfit és egy úrkisasszonyt kellett irodalomra és történelemre okítania, ilyen levelet írt haza: Tudja Isten, itt még a legvidámabb napok is szomorúbbnak látszanak, mint az otthoniak. Ha festés nem volna, talán már meg is szöktem volna; sajnálom a hamarosan, de mégis unalmasan leperdülő órákat, napokat itt elprédálni. Egyelőre nem szeretnék semmit oly inkább, mint egy műbarátot, aki megértene és kiküldene külföldre valami festészeti akadémiába vagy 1-2 évre. Ez az én hő vágyam, amely alig látszik kivihetőnek. Mostani festőmnek bár két forintjával fizetem a leckeóráit, nem elégítenek ki. Nem akadt Rippl számára sem pártfogó, sem minta-, vagy példakép. Szegény apja, anyja mit tudott szólni, amikor egyszer ezt írja József fiúk: Egy gondolat, mely rámnézve oly igen terhes, bánt engemet. Ez az, hogy valószínűleg Önökhöz kell fordulnom pénzért, ha már — talán a jövő hó első napjai egyikén — München hívogató falai között találom fel édenemet. Ezen szükséges összeget igaz, hogy jobb szeretném mástól felvenni, az egész nem több, mint havonként 15 forint egy álló évig. Ezen RippL PÁRIZSBAN 1887-BEN. (FOTÓ: H.THILLER, PARIS)