ART műhelysarok: Weeber Klára szobrászművész és Szabados János festőművész kiállítása, 1993

Szabados János neve összeforrt a szülőföld vidékével és Kaposvárral. De Somogy nem csupán a szülőhely számára, hanem tudatos választás is: működésének színtere a főiskola elvégzése után. Vonzódása a festőművészethez szintén a családból ered, hiszen édesapja jó rajzkészséggel rendelkező címfestő, akinek eredendő tehetsége mellett sem volt módja arra, hogy művészi festést tanulhasson. Műhelyében az ifjabb Szabados János diákként belekóstolhatott a festőmesterség alapjait jelentő munkákba. Középiskolai évei alatt kaposvári pályatársaihoz. Német Józsefhez, Klimó Károlyhoz hasonlóan ő is a Balázs János szakkörben kezdi meg művészeti tanulmányait. A felvételire készülve sokat jelentettek számára Z. Soós István festőművész korrigálásai is. Az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán Mihálz Pál és Z. Gács György tanítványa.Z. Gács György nem csupán életszemléletével, hanem művészetével is hatott, hiszen a jelenségek lényegének kiszűrése, a konstruktívan nagyvonalú formaadás és a letisztult, érzékeny színvilág - Z. Gács alkotásainak sajátossága - Szabados János művészetének is mindmáig meghatározó elemévé vált. A 60-as évek elején Somogy megye művészeti életében alapvető jelentőséggel bírt az a tény, hogy több fiatal, tehetséges művész telepedett le, illetve költözött haza a főiskola elvégzése után. így a Szabados - Weeber házaspárral egyidejűleg költözik Kaposvárra Bors István, Honti Márta, illetve Szekeres Emil is. A megye képzőművészetének meghatározó alakjai ekkoriban Z. Soós István, Gerő Kázmér, Ruisz György voltak. Plen airimpresszionista tájlírájuk mellett egy másfajta töltéssel bíró, újszerűbb, de szintén természetelvű festészetre épülő világot képviselt a náluknál fiatalabb Lóránt János. A helyi művészeti életet ekkoriban más-másféle irányultságok, elképzelések, baráti kapcsolatok - csoportosulásnak még nem mondható - együttesei határozták meg. Lappangó konfliktusokkal teli időszak ez, amikor már kötetlenebb kiállítási lehetőségek és egy korszerűbb, modernebb művészi nyelvezet megteremtésének igénye is megfogalmazódik. Szabados János korai festői időszaka végső soron e szemléletében újszerűbb nyelvezet kikísérletezésének ideje, A díszitőfestészet nagy léptékű, felfogásban, módszereiben, technikájában egészen másféle gondolkodásmódját kellett a táblaképfestészet nyelvezetére átültetni. Ezt a pillanatot hozza el Szabados művészetében a Fiú a portré 1966-ban. A gyakori kiállítások, szakmai sikerek és a Képcsarnok aktuális vásárlásai ellenére is kiszolgáltatott egzisztenciális helyzetben nagy könnyebbséget jelentett a Derkovits ösztöndíj, amelyet Szabados János 1967-ben nyert el. Ez az időszak művészetében is egy új korszakkal esik egybe. Leginkább a szentendrei művészet Vajda Lajos - Bálint Endre nevével fémjelzett vonulatához köthetők újabb munkái, amelyekben agyfajta absztrakt jeltörténet kiakulásának tanúi vagyunk. "Ekkor tapasztaltam ki azoknak az érzelmi kötődéseknek időbeni mélyen húzódó vonulatát, melyek e tájhoz elődeinket is mindennél erősebben idecövekelték"- mondja a művész. Képeinek témaválasztása megváltozott: közvetlen környezetének tárgyai (a műterem festőálványa, asztal, ajtó, ablakmotívum) jelennek meg szürrealisztikus, stilizált formában a vásznakon. (Tárgyak с sorozat, 1968.)