ART műhelysarok: Weeber Klára szobrászművész és Szabados János festőművész kiállítása, 1993

Szabados János és a fonyódi alkotóházban nyaranként gyakorta összetalálkozó néhány művész (Bráda Tibor, Szentgyörgyi József, M. Nóvák András, Topor András, Leitner ' Sándor) között szoros barátság alkui ki. A Fonyódi Iskola néven közösen kiállító együttes tényleges alapjait a Kondor-féle hagyományhoz fűződő közös tisztelet és a természetelvűség határozta meg. A kapcsolat az évtized második felében érezhetően visszahat Szabados János művészetére is és egy grafikusabb, ugyanakkor színharmóniákban oldottabb, faktúrákban érzékenyebb szemlélet kialakulását készíti elő. A házaspár a 70-es évektől kezdve gyakran vesz részt a külföldi művésztelepek munkájában, így rendszeresen megfordultak ' Jugoszláviában a bácska-topolyai művésztelepen is. 198"l-es groznjani tartózkodásuk gyökeres változást, a korábbi korszakkal való teljes szakítást hoz. Szabados János művészetének kezdetétől sajátossága volt, hogy a képtérben nem a mélység, hanem a lent és fent koordinátái, alapján határozta meg a kompozíciót. Korábban ezt a relációt egy horizont, egy-egy domboldal jelentette. Újabban képein e viszonyítási rendet feloldotta azzal, hogy a tájelem helyére a figurák környezeteként nagyon érzékenyen kialakított faktúra került. Egyidejűleg a figurák nagyobb hangsúlyt kaptak, mozdulataik jelentőségtelibbé váltak, és a kompozíció egészét egyfajta álomszerű lebegés, víziószerű hangulat uralja. A kiemelt alakzat és az őt gyűrűként körülövező aura érdekesen jelenik meg nagyszabású fareliefjén, amely Nagyatádra került. (1993.) Egy művészi elgondolás alapján a jellé növeHt, stilizált női alakzat körvonalainak folytatása képezi a teret. Ember és környezet, életteli és élettelen viszonylatok, néma hallgatás és hullámzó zsongás: a művész a kozmikus természet alapelemeinek harmonikus együttlélegzését igyekszik tolmácsolni. Tárgyak olaj 60x80cm (1993)