Horváth János: Kunffy Lajos, 1993

munkácsys stílusban kezdő Rippl-Rónairól jelent meg olyan értékelés, hogy ha a francia szellemben történt szárnyra kapásakor mindvégig kitart Párizsban, híresebb művésszé válhatott volna. Ez a feltételezés persze Kunffyra is érvényes. Arra, hogy miért ment mindig Somogytúrra, hisz végül magához rántotta őt — Ady: „A Föl-földobott kő" című versével válaszolunk. „Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad..." „Mindig elvágyik, s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek, s fölhorgadnak megint."... A sors ereje Rippl-Rónait a századeleji Kaposvár kispolgárai közé, Kunffyt a somogyi faluba vezette vissza. Lemérhető a honi kötelékek festői megzabolázásának hatása a „Mezőgazdasági munkáscsalád" című triptichont összevetve az ugyancsak 1926-ban festett „Táncolók Sevillában" című képpel. Kunffy ezt meséli a triptichonról: „Először a középső képet festettem meg, amelyen az apa éppen a kenyeret szegi meg, és az anya a legkisebb gyereket tartja ölében. A legnagyobb leány a levest tálalja fel. Ez a család nagyon megfogott, mert a gyermekek száma már nyolcra emelkedett, és az anya még mindig a legszebb arcú volt köztúk. Szinte madonnaszerű volt az arca. Ezt festettem a legnagyobb passzióval. De a gyerekek is mind dolgosak és kedvesek voltak. Mikor a nagy kép elkészült (2 m magas és 4 m széles), akkor fogtam hozzá az oldalképekhez, melyek egyike az első gyermek bölcsőjét ringató anya, a harmadik kép az anya halálát, a koporsó előtt álló apát, karján a legkisebb gyermekkel ábrázolja. " E képsor puritán áhítatát a paraszti élet illúziótion kötelességtudata fojtja le már-már szociológiai riporttá. Viszont a második spanyolországi utazásakor festett mámoros impresszió egy sevillai mulatóban, maga a festői szabadság és részegültség. — A vázlatnak készült kis kép mentes a lassan rajzoló ecset realista józanságától. A legnagyobb impresszionisták múzeumában megállná helyét. Színpompás könnyedségét egy világ választja el a somogytúri zsánerképtől. Kunffy Lajos művészetét nem lehet közvetlenül besorolni valamely iskolába, vagy csoportosulásba. Ugyanaz a szándék vezérelte őt is, mint a müncheni Hollósy-iskola azon tagjait, akik Nagybányára költöztek át, és tradíciót építettek a honi képzőművészet számára. Munkácsy Mihály előttük járt a tradíció építésében. Létrehozott egy stiláris fogódzót néhány festőgeneráció számára egészen Tornyaiig és Rudnayig, amely sajátos magyar vérmérséklettel és őszinteséggel bírt, függetlenül maradva a müncheni naturalista és a párizsi impresszionista hatásoktól. Kunffy festészetének kialakulásában mindhárom tényező szerepet játszott: Munkácsy, Müchen és Párizs. Közelebbi néven megnevezve; Münchenben Hollósy Simon, Párizsban Lucien Simon hatását számíthatjuk valósnak. Mindezek a búvópatakok azonban alig tapinthatóak már ki egyéni szellemű látásmódjának folyammedrében. Végezetül álljon itt Kunffy ars poétikája: „Sokaktól tanultam, de senkit sem utánoztam. Mesterem a nagy Természet volt, amelynek szépségében gyönyörködhettem... "