Matucza Ferenc: Szász Endre festőművész kiállítása, 1992

Szász Endre művészete Szász Endre a magyar képzőművészet egyik legérdekesebb sorsú művészegyénisége, aki a kortárs hazai művészeti életet tekintve különleges életpályát Jutott be. Útját leginkább talán Munkácsyéhoz lehetne hasonlítani — sikereit, külföldi karrierjét és e siker eredményeit, ugyanakkor kockázatait isßgyelembe véve. 1926-ban született a székelyföldi Csíkszeredán. Kaposvárhoz fűzödö családi kapcsolatai anyai oldalról eredeztethetek: anyai nagyszülei ebben a városban éltek. A gyermek Szász Endre több évet töltött el a helyi SomssichPál Gimnáziumban. A városhoz igazából nem kötődött, és a család élete, á gyermekkor Kaposvár és Erdély közti ingázásban telik. A Képzőművészeti Főiskolán Szönyi István tanítványa volt. Saját bevallása szerint, aföiskola igazából nem sokatjelentett szakmaifejlődése szempontjából: a tehetséges növendéknek ebben az időben már minden, művészképző iskolában felszedhető tudás az ,,ujjában" volt. Első, művészeti szempontból jelentős munkái az 50-es évek könyvillusztrációi voltak: ebben az időben a művészetre telepedő nyomás e területen nem volt olyan közvetlenül érezhető, mint a szobrászatban vagy a festészetben. Szász Endre lendületes, érzékeny vonalrajzaival új stílust alakított ki az 50-60-as évek során. Rajzi modorának azóta is rengeteg követője akadt... Komoly szakmai sikert jelentett számára a Villon illetve Omar Khqjjam verseihez készített illusztrációs sorozat — ez utóbbi 1964-ben a British Múzeum pályázatán a XX. század harminc legszebb könyve közé került. A külföldi siker elismeréseképpen kapta meg 1965-ben a Munkácsy-díjat. Szász Endre a 60-as évek végén fokozatosan a festészet felé fordult — nemzetközi sikereit a 70-es évektől kezdve egy általa kidolgozott, rendkívül virtuóz festőtechnikával aratta. A kritikusok sokféle, rendkívül árnyalt véleménye egyöntetűen kiemelte a nagyszerű rqjzkészségű, rendkívül kifinomult alkotó felkészültségét, ahol az alkotás során rendkívüli műgond és az alkalmazott technika tökéletes egybeforrottsága valósult meg. Képvilágát szokás a látomásokkal küzdő középkori németalföldi művészethez hasonlítani. Az emberi lét megfélemlítettségének, magárahagyatottságának szimbolikus kifejezései mégsem azonosak Szász Endre szürreális vízióival. A művész szívesen használja ugyan fel e németalföldi mesterek, Bosch, Breughel vagy Schongauer szimbólumait ajó és rossz világa egyetemes harcának megjelenítésére, alkatánál fogva azonban kiegyensúlyozottabb, derűsebb, ,,életigenlöbb" világot teremt, mint amit e középkori mesterek művészi világképébenfelvázoltgondolatkör kínál. Attitűdje sokkal közelebb áll a reneszánsz vagy a barokk