Konferencia a Kis-Balaton régészeti kutatásairól, 1988

Dr.BÜKÜNYI SÁNDOR A történeti környezet védelme Manapság, ha környezetvédelemről beszélünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a természeti környezet védelmére gondolunk. Ez nagyon is érthető, hiszen a természetünket érinti, hiszen a levegőnkről, a vizünkről, a talajunkról, élelmiszereinkről van szó, tehát olyan dolgokról, melyek puszta létezésünkhöz szükségesek. Legyen elég a nitráto3 ivóvizekre, a savas esőkre, a szennyezett,fürdésre már nem alkalmas folyókra, a fák tömeges elhalására, a füstködre gondolnunk, és megértjük ezt. Ezek azonban csaknem mind rövidtávú károsodások ás jórészük megállítható és visszafordítható. Nem így van ez a történeti környezet károsodásaival: azok megfordíthatatlanok, soha jóvá nem tehetők, ki nem javíthatók. Nem véletlen, hogy az UNESCO Általános Konferenciájának 1972-es párizsi ülésszakán elfogadott és 1985-ben törvényerejű rendelettel is érvénybe lépett "Egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről" egyforma hangsúllyal tárgyalja a természeti és történeti környezet védelmét. Különösen aktuális a történeti környezet védelme - a természetiével együttesen - manapság, amikor a károsító hatások hallatlan mértékben megszaporodtak. Ez utóbbiak lényegében három csoportba oszthatók,' melyek károkozása különböző mértékben hat: az iparra, az építési tevékenységre és a mezőgazdaságra. A természeti környezetre elsősorban az ipar és a (rosszul végzett) építési tevékenység, a történeti környezetre és értékekre elsősorban a mezőgazdaság és az építési tevékenység egy része hat. Elefántcsonttoronyban kellene élnünk ahhoz, hogy azt tételezhessük fel, hogy direkt támadással vegyük fel a harcot a károsító tényezők ellen. Ez egyszerűen lehetetlen, mert sem ipar, зет építkezések, sem mezőgazdaság nélkül nem létezhetünk, s emellé nincsenek is köztünk antagonisztikus ellentétek: a fenti termelési ágaknak nem érdekük és nem céljuk, hogy károsítsák a környezetet. Meg kell találnunk a modus vivendit velük, ez az egyetlen módja a történeti környezet védelmének. Tehát nem harcolnunk kell az esetleges károsításokkal, hanem szövetségre kell lépnünk velük, hogy a mentésben és feltárásban előttük haladjunk, előkészítve ill. a feltárások után felszabadítva a terepet számukra. A történeti környezet védelmét magam az alábbi lépcsőkben látom: -1-