Konferencia a Kis-Balaton régészeti kutatásairól, 1988

Dr.PAP ILDIKÓ - Dr. JÛZSA LÁSZLÓ A Vörs-papkerti temető embertani és pathológiai vizsgálata A temető leletanyagából 170 személy maradványainak feldolgozása történt meg, a mellékelt vizsgálati protokoll szerint. Az értékelhető csontokat tv-képerős£tős röntgenkészülékkel vizsgáltuk, az így talált kóros elváltozásokról rtg.felvétel készült. Szükség szerint kiegészítő rtg.vizsgálatokat (fistulographia, nagyított vagy rétegfelvétel) végeztünk. A rtg.vizsgálatok és dokumentáció elkészülte után az izesülő csontokat összerakva vizsgáltuk, lemérve az izületi szögeket. Ha a rtg.vizsgálat bármilyen kórosat mutatott ki, a csontokat felfürészelve,' makroszkóposán és sztereomikroszkóppal vizsgáltuk. A feldolgozás jelenlegi stádiumában a cribrak szövettani, polármikroszkópos és scanning elektronmikroszkópos és a hallócsontok mikroszkópos vizsgálatát végeztük el. Megfigyelések 1./ A populáció tápláltsági állapotára a csövescsontok alaki eltéréseiből, röntgenmorphologiájából, a Harris vonalak gyakoriságából, megoszlásából, a koponyákon előforduló cribrak gyakoriságából, a fogazat állapotából (caries, zománc

hypoplasia, Wilson vonal) következtettünk. A cribra gyakorisága a felnőtt nőkben két és félszer gyakoribb volt mint férfiakban és a két elkülöníthető populáció között is kétszeres gyakorisági eltérést találtunk.A gyermekek 75-100 %-án fordult elő cribra. A Harrisféle csövescsont-elváltozást nőkben gyakrabban, de férfiakban súlyosabb formában észleltük. Az eddigi adataink arra utalnak, hogy összefüggés lehet a vércsoport és a Harris-vonalak előfordulási gyakorisága között. A gyermekek felénél, a felnőttek 16 %-ánál semmiféle fogászati betegség vagy anomália nem volt. A felnőttek caries gyakorisága a maxilián 3,58; a mandibulán 8,24 %-os volt. A fogkopás 46,1 illetve 33,2 %-os gyakorisággal jelentkezett. Az életben elvesztett fogak többsége molaris fog volt, 8,17 illetve 6,68 %-os gyakorisággal. Ritkán találtunk fogzománc-hypoplasiát. 2./ Fertőző megbetegedések közül az ismétlődő és krónikussá váló középfül és csecsnyulvángyulladás, valamint az orrmelléküregi gyulladások voltak a leggyakoribban, kb. az esetek egyharmadában. Néhány esetben a dobüreg és a hallócsontok súlyos károsodása amellett szólt, hogy az egyén süket, vagy erősen nagyot halló lehetett. A rtg. és morphologiai vizsgálatok két esetben krónikus csontvelőgyulladásra, két alkalommal csonthártyagyulladásra ill. következményeikre utaltak. 3./ A vázrendszer egyéb kóros eltérései sem voltak ritkák. Ezek kczül megemlítjük a frontalis hyperostosist, orrsövény-ferdülést, cervicalis blokkcsigolya képződését, a Bechterew-kóros gerincelváltozást, és egy intraossealis osteoma esetünket. -14-