Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

A kormány és az írószövetség nevében Darvas József beszélt: "...Pártos író volt, e szó legigazibb értelmében. A szó, az írás az б számára soha nem volt öncél: attól a pillanattól kezdve, hogy találkozott a párttal, a marxizmusleninizmus igazságával, a megtalált igazság szolgálatának szentelte kiváló tehetségét, minden szavát. Úgy gyűlölni és ostorozni az elnyomás, az embertelenség, a hazaárulás rendszerét csak az tudhatta, aki úgy szerette népét, hazáját, mint 6...." 12. Az Irodalmi Újságban Lukács György így búcsúzott Gábor Andortól: "...Negyedszázada, hogy - testvéri egyetértésben, szakadatlanul és szenvedélyesen vitatkozva - egy úton járunk Gábor Andorral. Most, hogy kidőlt a sorból, nagy űrt érez az ember e közösség elmúltával. Most csak szaggatott mozaikképekből áll össze az, amit az ember vesztett, amit minden forradalmár, minden magyar hazafi vesztett Gábor Andor halálával. ... Élete példaadó sokféle tekintetben. Példája a becsülete© értelmiséginek, aki végig gondolva a társadalom életének döntő problémáit, felbonthatatlan frigyre lép a forradalom pártjával. Példája a harcos írónak, aki egyéniségét, önállóságát éppen mint a proletárforradalom katonája, mint a napi harcok szenvedélyes résztvevője bontakoztatja ki igazi teljességben és gazdagságban...Példája becsület és tehetség, értelem és szenvedély, szeretet és gyűlölet, hit és tisztánlátás elválaszthatatlan, egymást fejlesztő egységének a szocializmus emberében..." 13. 155