Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Sokan és sokszor idézték emlékét. Bóka László mint az Új Tájszótár és Magyar Nyelvatlasz ügyének patrónusát, Gellért Oszkár arra emlékezett: milyen nagyra tartotta Babits politikai okból a költőt, akinek volt ereje hátatfordítani a kabaréköltészetnek. A lírikus Gábor Andor portréját annak a versnek az idézésével szeretném markánsabbra rajzolni, mely leghangsúlyosabb darabja - s tán legvilágosabban a jövőbe mutató verse: Csüggedőknek

: "Nem duruzsolhatsz most magadról,/Közügyben kell a hangos ének/ Bár tudnál oly szépen dalolni,/Hogy mind ajkadon csüggenének./ Szólt Árion a delfineknek/S a fűnek Orfeusz s a fának,/ És írva van, hogy volt eredmény,/Eredménye költők szavának./ Te, mostani, a vízra szállj-e?/Vagy a sűrű erdőbe menj ki?/ Dalod másként elzeng a légben/És nem figyel szavadra senki./ A delfinekkel semmi baj sincs,/Fű-fa nélküled is virulnak,/ De igéid hitvány talajra,/Az emberek lelkébe hullnak./ Burjánba, gazba, vad csalánba,/Ott nem fogannak, nincs hatásuk,/ És mégis itt kell énekelned,/Számodra nincs se más, se másutt./ Ëbreszd a népet, hogyha alszik,/Perelj, ha szennyes útra lépett/ Akármilyen ma, más lehet még,/S ha nem: akkor is a te néped./ Az, rosszban, jóban tarts ki véle,/Ne bánd, ha durva kusst kiált rád./ Mondd el, mit érzel és mit álmodsz,/Ha ihletés varázsa szállt rád./ Hited ne veszd el s hangodat se,/Ha leköpnek, törüld meg orcád./ Leszel te büszke még hazádra,/Lesz még itt boldog Magyarország

." 117