Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Czére Béla A MONARCHIA KÖZÉLETÉNEK SZATIRIKUS ÉS REALISTA TABLÓITÓL A LÉLEKTANI REGÉNYIG (A REGÉNYÍRÓ GÁBOR ANDOR) A Monarchia felépítményrendszerét, közéletét polgári radikális álláspontról bíráló irodalom sodrában születtek és az utókor számára maradandónak bizonyultak Gábor Andor regényei is. Az első világháború éveiben keletkezett három regény - az Untauglich úr

, a Doktor Senki és a Hét pillangó - figyelemre méltó művészi teljesítmények, mint amelyeket az író a forradalmak előtt a publicisztika, a kabaré vagy a dráma műfajaiban hozott létre. Az 1915-ös keltezésű Untauglich úr szatirikus látlelet a Monarchia álhazafias frázisokba burkolódzó kispolgáráról, a nacionalista háborús lázról. Ez az ábrázolásmód megkülönböztetett szerepet kapott Gábor Andor 1919 előtti művészetében: a szelídebb, elegánsabb, cinikus pesties humorral átszőtt irónia és a gyilkosabb, lázadó Indulatok által táplált szatíra hangja verseiben, tárcáiban, sanzonjaiban, kabaréjeleneteiben és drámáiban egyaránt markánsan jelen volt. Az Untauglich úr pesti kispolgár figurájának rajzából hiányzik a szubjektív indulat (amely például annyira felízzik majd Doktor Senki főhősének személyével kapcsolatosan). A szatirikus regény hangvételének egésze mértéktartóbb, elegánsabb, közel áll a mikszáthi ábrázolásmód anekdotizmusához, humorához. Az egyes szám első személyben bemutatkozó főhős - Gereben cégvezető - következetlenségé87