Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

verse alapján írt dal, A hadi kalap gazdag vevőjének vételéből. A kalap, ami még a cselédlányoknál is divat, a módi követésének, egyfajta szegényes eleganciának a jelképe, a háború éveiben a mindent felejteni akarás, a semmiről tudomást nem vevés, a háború iszonyatából is divatot farigcsálás szimbólumává növekszik: Az uram a fronton!... Csinosabb hogy legyek? Fejemre, fejemre, fejemre mit tegyek? A pesti nő nem csügged, kérem! Ezért jár neki hadi érem. A háborút б bírja szusszal, Magas sarokkal, karcsú slusszal. Az uram sebesült... Csinosabb hogy legyek? Fejemre, fejemre, fejemre mit tegyek? Verdőni vár-részlet fogazott lőrését? Torpedó-naszádnak páncélvágó kését? Doberdó szikláján széjjellőtt tornisztert? Varsóban zsákmányolt fél kiló rizslisztet? Á! á! á! Férfi a városban egyse marad! Tratatatá! Tratatatá! Mégis a fő egy jó hadikalap! A háború hatására az élet legegyszerűbb jelenségei is megváltoznak. Pillantsunk be egy kis trafikba, Gábor Andor szemével, a háború előtt és után. A szereplők szinte ugyanazok: a trafikoslány és a mamája, az öreg trafikosné, meg a kuncsaftok. Csak míg A trafik című jelenetecskében a két nő életének fő célja, hogy minél silányabb árut minél drágábban adjanak el, miközben a mama folyton "gyanakszik, hogy minden vevő a leánya erényére tör", néhány évvel később, Az ügynök című jelenetben már a kis trafikoslány fronton szolgáló vőlegényéről, a Frici80