Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

vüli Újságnak az Országos Széchényi Könyvtárban található egyetlen példánya rendkívül rossz állapotban van. (Jelz. 4172). A cikksorozat kézirata sem bukkant eddig elő. A cikkek mostani közlése tehát forrásértékűnek tekinthető. Kézirat híján a meglehetősen sok sajtóhibát csak kirívó értelemzavar esetén volt módomban javítani, vagy egyes régies helyesírású alakoknál (pld. épén). A cikksorozat tartalmát nem feladatom elemezni, csupán utalok rá, hogy Gábor Andor szatirikus vénája, metsző iróniája, humora és társadalmi felelősségérzete ezeket a nem örökéletűnek szánt írásokat is jellemzi. Gábor kétségkívül a korszak egyik legnagyobb publicistája volt, akinek talán épp a tárcaírás, az újságírás, ez a gyorsan halandó műfaj volt a legmaradandóbb kifejezésmódja. Akár a közéleti korrupcióról, akár a női emancipációról, akár az Egon Erwin Kisch által is megörökített Redlügyről, akár a cserkészmozgalomról ír, a lényeglátó radikális polgári demokrata szólal meg soraiban. 1. Megj. 1913. ápr. 13. - I.évf. l.sz. (Valamennyi cikk a rendkívüli Újság Vasárnap esti számában. Az első hét cikk az 1.lapon, a 8-12. a 2.lapon található.) 2. Megj. 1913. ápr. 20. - I.évf. 3.sz. '. 3. Megj. 1913. ápr. 27. - I.évf. 5.sz. 3/a. Nyomtatva: akármerre még (nyilvánvaló sajtóhiba) 4. Megj. 1913. máj. 4. - I.évf. 7.sz. 5. Megj. 1913. máj. 11. - I.évf. 9.sz. 6. Megj. 1913. máj. 18. - I.évf. 11.sz. 6/a. A vers második sora helyesen: Vágynám lenyugodni. 71