Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

11. Női munka Előrebocsátva, hogy nem feminizmus és antifeminizmus, amiről szó van, s nem a rendes telefon-panasz, ami olyankor szokott erélyesebben kiugrani belőlünk, amikor telefon-zavarok miatt valamely katasztrófa történik, meg kellene végre, nagy-végre állapítani, hogy a budapesti telefon nem azért rossz, mert a rendszere rossz, mert e rossz rendszer mellett még szuperálhatna igen tisztességesen a telefon, hanem azért olyan gyatra, amilyen, mert nők kezelik. Senkinek a kenyerét nem akarom elvenni, bár ez is csak álhumanizmus, mert tudvalevően a silányabb női munka egyszersmind olcsóbb is, és ezzel gazdasági kárt okoz, de tény, hogy ha a telefon-központokban férfiak ülnének, akkor feleannyi baj nem volna a telefonnal. Nem mintha a nők nem akarnának figyelmesek, szolgálatkészek és minden egyebek lenni. De nem lehetnek, ha mégúgy akarnak is. Nem tehetnek róla. Ami nincs bennük, azt nem nyújthatják. Mindabból ami a telefonszolgálathoz kell, a nőkben, csak a gyorskezűség van meg, a többi mind hiányzik. A nő nem tud türelmes, nem tud figyelmes, nem tud fegyelmes lenni. Az átlag-nő persze. Mert hiszen vannak kiváló női egészek is, ahogy vannak nagyon okos kutyák és egyéb háziállatok. Ezek 8 kiváló nők azonban többnyire nem kerülnek abba a helyzetbe, hogy mint telefonkisasszonyok vigyék előbbre az emberiség ügyét. A kiváló nők még írógép mellé is ritkán jutnak s ha jutnak is, hamar elkerülnek onnan. A kiváló nőből nem filozopter és nem medika válik. Nem. Mindeme pályákon a nőknek csak igen rossz átlaga mozog, amit mindenki tud, aki telefonkisasszonyokkal, irodahölgyekkel, egyetemi hallgatónőkkel érintkezett. A kiváló nő, csaknem kizárólag, szerelmi 65