Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

tudósításai alapján megrázó és elgondolkodtató prózákban hallunk a keresztény kurzus első éveinek véres-zavaros hétköznapjairól, s a lehetetlen közállapotról, nagy emberi szenvedésekről. Érdemes és szükséges is volna külön és részletesen foglalkozni e művekkel, mivel természetrajzát adják mindannak, mely a magyar Tanácsköztársaság leverése utáni fájdalmas hónapokban fent és lent lejátszódott ebben az országban. A Véres augusztus tárcái, irodalmi cikkei tovább hitelesítik Gábor Andor tollát; mintegy hátterét jelentik a nagyobb összefüggésekben kidolgozott Bécsi leveleknek. A kettő együtt érzékletesen kommentálja a történelmi eseményeket brilliánsan, nagy érzelmi töltésű irodalom segítségével. Az elmondottakból kitűnően Gábor Andor lényegében sajátos irodalmi irány - a szatíra - jelentős képviselője, mestere hazánkban. Maga az irányzat a világirodalomban jelentős hagyományokkal rendelkezik (Juvenalis, Rabelais, Gogol, Szaltikov, Scsedrin, Heine, Caragiale, Hasek, Anatole France, Mark Twain, stb.), nálunk azonban szerényebben mutatkozik az irodalomtörténetben, inkább úgy, mint egyes íróink életművéhez tartozó írás. Szatirikus irányú munka Csokonai Karnyóné, Dorottya, Méla Tempefoi e. alkotása; Fazekas Mihály Ludas Matyi c. elbeszélő költeménye; Petőfi nagy hatású szatirikus versei (Pató Pál úr, Magyar nemes, stb.); Tolnai Lajos regényeinek java; Mikszáth, Ady, Nagy Lajos néhány kiemelkedő, gúnyos-humoros alkotása. E családhoz tartozónak érezzük Gábor Andort, anélkül, hogy említett írókhoz, költőkhöz mérnénk tehetségét. Gábor Andor régebbi irodalomtörténetekben humoristaként szerepel. Vicc-szerzőségének politikai magyarázata van. Isemretes 41