Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

kat, látja az emberek nyomorát és mély szánakozást érez a szenvedők iránt. Felismeri, hogy a háborúnak nemcsak szenvedői, hanem haszonélvezői is vannak. Lassan arra ébred, hogy tenni kellene valamit a háború ellen. E magatartásának ad hangot a Céltábla című novella

je, hőse Károly Mária Jeromos francia tiszt a frontra kerülve lőni akar a németekre, de egyik katonája félretolja a puskáját. "Vigyázz, ott emberek vannak !" - figyelmezteti a tisztet. "Németek" - mondja az. "Emberek",- Hangzik ismét, nyomatékosan a figyelmeztető válasz. A kisprózában és drámában jelzett radikalizálódás megmutatkozik 1917-ben írott szatirikus regénye, a Doktor Senki című mű cselekményében is. Hiteles társadalomkép, könnyed hang, fordulatos szerkesztés jellemzi. Karrier-szatíra, s bár az éles gúnyt időnként felváltja még a könnyedebb irónia, s nem nélkülözi a burleszk-elemeket sem, kétségtelen előttünk az írói irányzat. Senki János, a főhős némileg emlékeztet Maupassant Bel Annijára, a hasonlóság azonban csak a személyben és nem a korképben mutatkozik, Senkinek is nők egyengetik a karrierjét, kapcsolatai azonban sajátosan magyarok, a pesti élet felső rétegeinek világát idézik. Mikor a legmagasabbra emelkedik, s pénz, bárói rang, képviselőség egyaránt a lábai elé hullik, akkor bukik a mélybe, s annak a világnak a törvényei szerint, mely felemelte (Szerelmi párbajban leszúrják). A regény következetesen szatirikus vonala egy ponton megtörik és szentimentalizmusba hajlik. Adélt, Doktor Senki szerelmét és támaszát az író mindvégig túlzott engedékenységgel, fi29