Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

zőben, hogy a mindennapok nyelvi eszközei megférnek, sőt szükségesek a költészetben, a tartalom jobb kifejezése érdekében. A versek szigorú arányait, klasszikus tömörségét emeli ki a kabaréban szükséges csattanó alkalmazása. Kifejlődött formai eszközei ismeretében érthetjük meg igazán későbbi, az ellenforradalmat leleplező, nagy hatású versei bravúros vers- és szótechnikáját (Orgovány, Tiszt urak, Megvertek egy sszonyt, Esik a hó, stb.). Kabaréköltészete még inkább vonzza figyelmét a kínálkozó szatirikus témák irányába, s önmagában is figyelemreméltó igaz humanizmusával, formai szépségeivel, líraiságával, kitűnő nyelvtechnikájával: "A parkett még sehogyse kész, A falakról lemász a mész; A falakról a mész lemász, Nincs kész a házunk toronya Lakbér tízezer koronya. A lépcsőből nincs kész a lép, Az ember csak a csőre lép." (Az új lakó). Gábor Andor tartalmas írói munkát végzett a század eleji kabariban. Ottani termeiének legjava - a kabaré főleg napi aktualitása ellenére sem - évült el; érdemes figyelembe venni eredményeit a vidám műfaj igényessége, tartalmassága növelésének érdekében is. Jelentős fejlődésről tesz tanúságot az előzőleg írt és 1912-ben közreadott Pesti sirámok című tárcagyűjtemény. Többi korabeli művéhez képest a Pesti sirámokban kiemelkedőt alkot elmondhatjuk, hogy ez az ,első, igazán szatirikus tett művészetében. Hiszen egy irodalmilag modern prózai műfajt visz előre; 22