Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Gábor Andor finom, kiegyensúlyozott mondataiban, harmóniát és levegőt teremtő dialógusaiban örülhettünk. Tiszta munka: eddig tulajdonképpen csak a franciák tudtak ilyet." Mármint vígjátékban./Mert Gábor Andor ebben az időszakban gyors egymásutánban hárpm regényt is írt. Érdekes, hogy a har­madik, a Hét pillangó dám volt a legkevésbé sikerült. Pedig ebben középiskolai tanárának, a századvég nagy magyar iroda­lomkritikusának tragédiáját írta meg. Több elhitető erő volt az Untauglich úrb an és к Doktor Senkib en. Senkhy János szatí­rája szinte sugározta az átéltséget. Gábor Andor kitűnően is­merte a pesti bohámvilá^ot, s anekdoták, humoros esetek rajzá­val utalt erre. Persze ,van benne a detektívregények fordulatos­ságából is, sziporkázó ptletek viszik előre a cselekményt. Az is igaz, hogy a Doktor Senki egy kétes ízű, happy and-szerű megoldással végződött...Jelezvén, hogy Gábor Andor igazi műfa­jai: a sanzon, a kabaré, a tárca, a novella... Ezen az úton lépett tovább akkor is, amikor a háború befeje­zése után hazatért. Nem kerülhette meg a szatírát: a Ludas Ma­tyi főszerkesztőjévé nevezték ki. A felszabadult ország nagy és apró konfliktusaira egyaránt figyelt. Fölényes gúnnyal, iró­niával beszélt mindenről, amit tapasztalt. A hit é§ a vágy moz­gatta tollát: Napfényben élni, élni boldogan... 18 3

Next

/
Thumbnails
Contents