Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

A házban lakott még Pagogyin, Katajev és a háború előtt Ilf és talán Petrov is, akikről nagyszüleim nagy melegséggel és nosztalgiával beszélgettek. Ezeknek a gyerekeivel pajtáskodtam én, és ők szoktattak le a francia raccsolásról. A német írók nevei, mint Becher, Bertolt Brecht, Adam Sharer, Anna Seghers, Weisskopf, Willi Bredel, Lifsic és másoké voltak ragozva, megvitatva, kiértékelve. A magyarok közül Lukács Györgyék, Révai József és kedves, melegszívű felesége, Lili, Szántó Zoltán és felesége, a bársonyos szemű Emma, Révai József nővére látogatásaira emlékszem. Úgyszintén néha Háy Gyula, felesége Miki, kislánya, Andrea jöttek át. Miki volt a kedvenc és nekem Andrea volt a barátnőm. Hébe-hóba megérkezett a derék, nagydarab Vozáry Dezső katonai egyenruhájában. Büszkén lépkedtem vele a Lavruslinszkájában a szomszéd gyerekek irigységére. Titokban mi gyerekek a szomszédos iskola romjaiban játszottunk, fel nem robbant gránátokra nem is gondolva. 1944-ben egyre több díszsortűz volt a Vörös Hadsereg által felszabadított városok tiszteletére. Nagyanyám szobájában, mely a nappali,és az ebédlő és minden más volt, ott függött a Szovjetunió és Európa nagy térképe. Nagyapám ilyenkor kis vörös zászlócskákat tüzögetett erre, egyre több lett belőlük. Nagyapám nagyon sokat dolgozott, késő éjszakába nyúlóan is. Később tudtam meg: a rádió magyar adásaira járt olyankor. Sokat cigarettázott. A franciát abbahagytuk, kevesebbet láttuk egymást, de velem változatlanul kedvesen, mókásan, nagymamával annál többet izgatottan beszélgettek. Vele németül - hogy a gyerek ne értése. Nagyapám számolta a napokat, amikor majd hazahívják Magyar166