Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

A levélre - a rendelkezésre álló nyomok szerint - nem érkezett válasz. Gábor Andor 1945 előtt szoros kapcsolatban állt a párt és a kormány kulturális vezetőjével: Révai Józseffel is. S míg például az 1920-as évekből igen sok levél tanúsította kapcsolatuk szoros voltát, az 1945 utáni időkből nem maradt fenn egyetlen levélváltásuk sem. Az 1950-es évektől többször betegeskedett. A szerkesztőségi értekezleteket ilyenkor lakásán tartották. Derűjét, segítőkész, emberséges magatartását azonban mindvégig megtartotta. Többszöri betegeskedés után 1953. január 21-én halt meg, 69 éves korában. Temetésén megjelentek a párt és a kormány vezetői: Gerô Ernő, Révai József, Horváth Márton, Vas Zoltán és mások. Az írók közül Lukács György, Illyés Gyula, Déry Tibor, Veres Péter, s az ifjabbak közül is a legjobbak. A párt központi vezetősége nevében Andics Erzsébet mondott gyászbeszédet: "...Gábor Andor forradalmi hite és meggyőződése sz üldözések pörölycsapásai alatt szilárdult meg. Az emigrációban vágleg ahhot a táböfho* öütliHöaíiN, imüy tábor új iítil* met adott életének, amely tábor, amely küzdelem segítette kivirágoztatni tehetségét: csatlakozott a kommunisták, a proletárharcosok táborához, hogy azután soha többé ne hagyja el sorainkat. Amit lelkiismerete megparancsolt, amit írói felelősségtudata előírt, annak következményeit levonta a végsőkig, noha többévtizedes száműzetés lett az osztályrésze..." - mondotta Andics Erzsébet. 11. 154