Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

Tanulságos történeteket jegyzett fel róla e tekintetben is Gádor Béla. Mint írta: egy ízben együtt mentek el a szerkesztőségből, amikor megállította őket egy gyakori kölcsönkérő. Gábor Andor ezúttal nem adott az illetőnek pénzt, mondván: "- Már háromszor adtam neki száz forintot és fogalmam sincs róla, hogy kicsoda. Ez nem mehet így a végletekig, nem igaz ? - De mennyire igaz! Kihasználják a jó szívedet... - Ennek mától kezdve vége... - mondta és a szeme elszántan csillogott. Néhány lépés után elgondolkozva megállt. - Látod? - folytatta egészen megváltozott hangon - most el van rontva az egész estém. Folyton arra fogok gondolni, milyen nagy szüksége lehetett ennek a pénzre. Egész éjjel nem fogok aludni. Hát megér ennyit az a száz forint?" 7. Ugyancsak Gádor Béla szerint, ha tollat vett a kezébe, kemény volt és kérlelhetetlen. 1946-ban visszaéléseiért éleshangú glosszában leleplezett egy ügyészt Gábor Andor. Az ügyből botrány lett, de ő nem hagyta abba a harcot. Egymás után írta éleshangú cikkeit az ügyben, míg egy napon gúnyos mosollyal így szólt: "- Ugy-e mondtam, hogy eredménye lesz a cikkeimnek? Addig támadtam, addig támadtam, míg kinevezték főügyésznek..." 8. 1949 után egyre ritkult körülötte a levegő. A személyi kultusz szolgálói közé nem kívánt beállni, sematikus művekkel sem tudta szolgálni e korszak igényeit. Bár 1949-ben kitüntették és ünnepséget rendeztek 65. születésnapján, (az ünnepségen megjelent Révai József, Gergely Sándor, Illés Béla, a régi bará152