Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

vagyok, mert ebben a hőségben, ami itt volt...naponként 2-szer két órás előadás, s akettő közt órákig vonat és bicikli - tegnap 10 kilométer gyalog is a legrémesebb hőben három és hat között -, egy kicsit sok." "Hű, de nehéz kenyér a vándorapostolé!" - írja másutt, miközben naponta többször biciklizik egyik községből a másikba a bányamunkásoknak előadásokat tartani. S mialatt tanít, marxista szemináriumokat tart, maga is folytonosan tanul, olvas és keresi az ismeretek átadásának a legjobb módszereit: "Oskoláimban, ha más nem: én feltétlenül megtanulom a tant, s megtalálom az igazi népszerűsítési formát." A franciaországi pártmegbizatásnak az vet véget, hogy 1925. augusztus elsején Lens közelében lebukik: "£ sorokat Arrasból írom, ahová benzines kocsin átmentettem magamat, miután reggel 7-kor lefogtak, megláncoltak, s aztán 24 órai kiutasíItatásra ítélve szabadon eresztettek." A franciaországi pártmunkáról és a benne végbement változásokról a Vidor Ferikének írott levelekben is hírt ad "Én ....annyi mindent láttam és néztem, éltem ée tettem ez alatt az elmúlt esztendő alatt, s olyan sok mindent elfelejtettem s akkorákat változtam, hogy néha magam is elcsodálkozom rajta... Egyébként jól vagyok...valahogy furcsán nagyon jól, azokkal az emberekkel élek, akikért az az egész dolog... megy, és már majdnem egészen megszűntem magánember lenni." Ausztriába Gábor Andor már csak hamis papírokkal felszerelve térhet vissza - mert a kiutasítást és okát az osztrák hatóságokkal is közlik -, s hamarosan tovább kell mennie emigrációja újabb állomására, Berlinbe. 1926 tavaszától az elvált feleségnek írott levelek egyre ritkulnak, hisz a mindennapi mozgalmi munka, az "irodázás" Berlinben (a Nemzetközi Vörös Segély ille131