Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

két, egyre többször az a válasz, hogy "szívesen, de most kint vagyok belőle..." "nagyon-nagyon kint vagyok belőle." Lelkiállapotát, léthelyzetét elemezve megállapítja: "Valószínűnek tartom, hogy azzal a fejezettel, amit most élek, le fog zárulni személyes életem s aztán tisztára a közügyek maradnak." 1925 nyarán Gábor Andor életmódjában, szemléletében döntő változás következik be. Júniusban a KMP vezetősége, illetve un. Organizációs Bizottsága (Landler Jenő, Kun Béla, Alpári Gyula) fontos pártmegbizatással Párizsba és az észak-franciaországi bányavidékre küldi. Feladata kettős. Elő kell készítenie az ekkor Párizsban tartózkodó emigráns Károlyi Mihály és a KMP vezetői között egy illegális találkozót Bécsben. Másrészt kihasználni a kommunistákhoz közeledő Károlyi és párizsi hívei, az un. köztársasági mozgalom résztvevői közötti szakítást általában a franciaországi magyar emigráns munkások és a baloldali szociáldemokraták megnyerésére a kommunista párt számára, s egyúttal magyar vonatkozásban aktuálisabb tartalmú hetilappá alakítani orgánumukat, a Párizsi Munkást, ugyané cél érdekében. Ennek a feladatnak volt fő része, eszköze az agitációs célzatú előadókörút és a marxista tanfolyamok, szemináriumok szervezése észak-franciaországi bányavidéken dolgozó magyar munkások számára. Különösen nehéz és veszélyes munka volt ez a szervezetlen és áttekinthetetlenül bonyolult franciaországi magyar emigrációban, ahol - mint Hadú Tibor Károlyi-monográfiájában jellemezte - "az emigráns politika egyre tragikomikusabb és reménytelenebb, pénztelenségével, árulók és spiclik feltűnésével, a növekvő bizalmatlansággal, a vádakkal és önmarcangolással, amivel az ellenforradalom összeomlására jósolt terminusok 129