Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

szépirodalmi müvei is egyre inkább az agitáció, a felvilágosítás és tanítás eszközeivé válnak. Gábor Andornak az emigrációból írott első leveleiből még az tűnik ki, hogy szerényebb keretek között, de Bécsben is tulajdonképpen régi, polgárias életmódját szeretné folytatni, amikor az otthon miatta rendőri zaklatásoknak kitett asszonyt Bécsbe hívja "feleségnek": "Te tudod, hogy én is azért jöttem el, mert nekem nem kellett semmitsem csinálnom ahhoz, hogy rosszfiúnak tartsanak. Avval, hogy a világon voltam, már rossz voltam nekik.... Te tudod..., hogy én rendes ember vagyok, aki szerettem volna, ha az otthoni életfolytonosságom meg nem szakad, ha nekem marad otthon házam, holmim, gyökerem. De ez lehetetlen. Nem rajtam múlik..., hanem azon, hogy "nem olan időket élünk." Vidor Ferike az írónak több mint négy évig társa a bécsi emigrációban, gondjainak, örömeinek részese, s elválásuk is döntően befolyásolta az emigráns Gábor Andor életmódját és a mozgalommal, a mozgalmi munkával való kapcsolatát is, néhány mondatban tehát meg kell róla itt emlékeznünk. Eredeti, családi nevén Wechselmann Fanny tehetséges, sajátos hangú színésznő-énekesnő volt, akit Nagy Endre fedezett fel a színház s elsősorban a kabarészínpadok számára. Legtalálóbb jellemzését is б adta A kabaré regénye című könyvében: "Mint mindeneslány, a kispolgári háztartások lompos rabszolgája állott esténkint a pódiumra cselédnótáival. Ezeket a nótákat Gábor Andor írta, és a régi nemes veretű népdalok ősköltészetét, humorát, líráját érte el bennük... Ezekkel a cselédnótákkal* Vidor Ferike a kabaré egyik legbiztosabb hatású vonzóerejévé vált. Aztán a si125