Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

jut el az eseményhez, és ad hozzá, hanem az eseményben keresi meg a közösségi tiltakozás pátoszát." (Irodalmi Újság 1954.). Költészete ezekben az években a leggazdagabb."Hangommal meg kell védeni hazámat" - írta mottóként versei fölé. 1945 tavasza így maradt meg költői életművében: "Napfényen élni boldogan,/ Lidérces múltat váltva szebb jelenre,/ hogy bő verejtékkel szerzett jogon/ Övé legyen jövendő végtelenje..."

/Ének a naphoz (1945 májusában). A Petőfi szobornál címűben: "Petőfi, nézd, először most először/ hosszú történet sorvasztó során/ Szabad magyar nép áll e drága földön/S úgy ünnepel szikrázó márciust..." Máskor Janus Pannonius költői öntudata /"Manó tudja, mi lettem volna,/ Ha nem magyarnak szülétek/ A hírnevem úgy zakatolna/ Hogy hasogatná fületek." - Négysoros)keveredik swifti szarkazmussal (

Nevess magyar

../. Állta a sarat mint a Ludas Matyi szerkesztője a demokrácia ellenfeleivel szemben, de 1950 után körötte is megritkult a levegő. Nem hajtják végre az írószövetségi határozatot összes művei kiadására, (s csak egy válogatás jelenik meg életművéből;) szóba sem kerül a Kossuth-díj odaítélésénél. "A szép magyar irodalomból/ Újfent-megint kilóg a lábam,/ Most már egy fertály század óta/ Tessékelnek ki általában./ Mivel nincs rajtam keresztvíz/ Azt nem is szedhetik le rólam,/Ezzel szemben a magyarságom / Rángatják egyre ki alólam..."/-Programvers

/. Karinthyra emlékeztet,

(a Struggle for life rezignált soraira az Erélyes elégia keserű fintora: "Közmondás áldozata lettem,/A korpa közé keveredtem,/ S most a disznók megesznek..." 1953. január 21-én halt meg, tavasszal posztumusz Kossuthdíjat kapott. 116 %