Laczkó András: Gábor Andor emlékezete, 1986

"Megállhatok, hogy visszanézzek: /Eléltem életem felét./ Aléltan pillantok feléd/Múlott múltam kusza igézet.../ ...Amit akartam: megpróbáltam: /Elhagytam, ha nem sikerült./ Mi kezem alól kikerült, /Hogy rossz-e, jó-e meg se vártam../ (33) ^

z Epilógus (melyet Arany hatvanévesen írt meg) számvetése Gábor Andor életében: "..Keveset őrölt a malom,/ Itt plusz, ott mínusz.. Summa: semmi L918 végén írásaival a Nemzeti Tanácsot segíti, 1919-ben a kulturális ügyek népbiztosságán Magyar Lajossal és másokkal dolgozik együtt (cenzúraügyekkel foglalkozik és színházi ügyekről referál). Kun Bélával már november óta közvetlen kapcsolatban van, ott van az Ötszázak tanácsának utolsó ülésén is. Aug. 16-án éjjel tartóztatták le, hat hetet töltött vizsgálati fogságban. A börtönélmények teljesen megváltoztaták. Sinkó Ervin ezt így foglalta össze: "Nem a kommunisták forradalma, hanem a kommunisták ellenségeinek a győzelme, a levert forradalom, a fehérterror, a diadalában önmagát lemeztelenítő úri Magyarország látványa, a borzalom és az undor csinált belőle harcost." ' • :

' « i f 1919 decemberében elhagyja az országot. Életének, költői pályájának gyökeresen új időszaka kezdődött ekkor. Adyénál hétköznapibb költői tehetséggel a citoyen -költői örökség hordozója volt, az a hely, melyet az első számú szórakoztatók között elfoglalt inkább nihilista művész attitűdjének felelt meg, mint a politikai szerepet tudatosan vállaló váteszköltő helyzetének. 1919 decembere után a korábbi szkeptikus történetfilozófia helyébe kommunista elkötelezettség kerül. 1925-ig a Becsi Magyar 113